Asbóth József (Szombathely, 1917. szeptember 18. – Ismaning (NSZK), 1986. szeptember 11.)

Legkiemelkedőbb eredményei:

• kétszeres győztes a francia nyílt, nemzetközi bajnokságon (Párizs, 1947),
• máig az egyetlen férfi Grand Slam-győztesünk,
• vegyespárosban Körmöczi Zsuzsával volt eredményes és
• egyetlen európaiként elődöntős volt Wimbledonban (1948).

Gyermekkorában labdaszedő volt a teniszpályán. Olykor ütögethetett egy keveset. Egy ilyen alkalommal látta meg benne a tehetséget egy helyi orvos, dr. Fernádi Ferenc, aki maga is teniszezett. 1941-ben Gödöllőn végleg elnyerte a Horthy kormányzó által második alkalommal kiírt tenisz vándordíjat. Ugyanabban az évben a legtöbbet tette azért, hogy a Közép-Európai Kupa („Trofeo Roma”) sorozatban élre kerüljön a magyar válogatott. Ekkor – hivatalosan – Közép Európa legjobb férfi játékosa volt.

1942-ben már az európai ranglistát vezette, 1948-ban pedig az egyéni világranglista 8. helyén állt. 16 nemzet válogatottja ellen, összesen 41 mérkőzést vívott a Davis Kupában. Egyesben 18, párosban 6 győzelmet aratott. Tagja volt a válogatottnak 1949-ben, amikor Magyarország harmadik lett a Davis Kupa európai zónájában. 18 alkalommal vett részt a Közép-Európai Kupa küzdelmeiben. 1939 és 1956 között - egyéniben (13), párosban (10), vegyespárosban (5), a magyar nemzetközi bajnokságokon (7 +13), valamint csapatban (7) - összesen ötvenöt magyar bajnoki címet szerzett.

1958-tól edzőként dolgozott külföldön; előbb a belga szövetségnél, később Münchenben. Haláláig egy München közelében lévő kisvárosban élt. 1993-ban szülővárosában utcát neveztek el róla.