Fekete-fehér, némafilm, magyar játékfilm, 1917
Rendezte: Janovics Jenő

A némafilm korszak kiemelkedő melodrámája 1917-ben, Kolozsváron, a Janovics Jenő által alapított Transylvania filmgyárban készült, Sas Ede forgatókönyvéből, a Kolozsvári Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. Az operatőri munka Fekete László nevéhez fűződik, a filmet Janovics Jenő rendezte.

A budapesti filmipar alternatívájaként létrejött kolozsvári filmgyártás megteremtője Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, tudatosan elhatárolta magát a fővárosi nemzetközi konfekciós filmektől, a nemzeti jelleg kidomborítását tűzte ki célul, s a film presztízsét a magyar irodalom segítségével akarta megteremteni. Ennek szellemében született meg 1914-ben az első magyar történelmi film, Katona József tragédiájának filmadaptációja, a Bánk bán és más magyar és világirodalmi adaptáció (Tetemrehívás, 1915; A nagymama, 1916 stb.).

Az I. világháború idején filmbehozatali tilalom következtében hiány keletkezett a magyar mozikban a közönség által kedvelt filmműfajokból, komédiákból, melodrámákból, fantasztikus filmekből, melyeket a hazai filmgyártók igyekeztek pótolni.  Piaci igényeket Janovics sem hagyta figyelmen kívül, és fenti koncepciójával ellentétben Kolozsváron is készültek a kor közönségigényét kielégítő populáris filmek. Ezek közé tartozott Az utolsó éjszaka is, mely nem irodalmi mintákat, hanem a melodráma műfaj szabályait követte.

A történet egy fiatal földbirtokos feleségéről, Gittáról szól, aki házassága előtt primadonna volt, és visszavágyik a színpadra. Az asszony egy nap elhagyja férjét és kisfiát és Oroszországba szökik Vándoryval, a színésszel.  A könnyelmű férfi miután elkártyázta az asszony pénzét és ékszereit, arra kényszeríti, hogy orosz tisztekkel mulasson. Egy este Gittát is elkártyázza, de az asszony lelövi a kártyán nyert jogaival élni kívánó Orlov hadnagyot. Vándory öngyilkosságnak álcázza az esetet, örökre hatalmában tartva ezzel az asszonyt. A háború kitörésekor Gitta hazatér Magyarországra. Miután megtudja, hogy férje meghalt, s gyermekének nyoma veszett egy orfeumba szerződik táncosnőnek. Nyugalmát Vándori felbukkanása zavarja meg. Követeli, hogy hívja meg magához gazdag csodálóját. Az a terve, hogy leitatják, és kifosztják a fiatalembert. Gitta vendégének nyakában függő medalion láttán rájön, hogy az nem más, mint a fia. Nem sikerül lebeszélni a lesben álló Vándoryt tervéről, ezért fia helyett ő hagyja el a házat férfiruhába öltözve. Vándory Miklósnak nézi a kilépőt, zsákba kötözi és egy folyóba dobja. Mire Miklós a rendőrökkel odaér már késő, anyja haldoklik.

Filmtörténeti kutatások sokszor igazolták, hogy klasszikus irodalmi művek adaptációi legtöbbször nem érik el az eredeti mű színvonalát, s szürke illusztrációk maradnak, ezzel szemben igénytelen alapanyagból gyakran eleven, ma is élvezhető művek születnek. A Sas Ede eredeti filmforgatókönyvéből készült film ebbe a második kategóriába tartozik. A görög tragédiák örök témáin élősködő, ponyva ízű vengerka-történet nem tartozott a kolozsvári presztízsfilmek közé. Janovics Jenő memóriájának rostáján is kihullott, egy visszaemlékezésében kifelejti a Kolozsváron készült filmek listájából, melyben csak 44 film, elsősorban klasszikus irodalmi művek adaptációi szerepelnek.

Ezt a kis költségvetésű, igénytelen filmet szerény díszletekben, és a kolozsvári utcák ódon földszintes házsorai között forgatták, de Janovics beállításai dekoratívak, néha egész modernek, s időnként már a kamera is megmozdul. A hangulatos képek magukért beszélnek, inzertek nélkül is érthetőek. Berky Lili eszköztelenül, mégis drámai erővel alakítja a hűtlenségéért egész életében bűnhődő, s végül halállal lakoló asszonyt. Kifejező arcjátéka néhány premier plánban már főszerephez jut. Fekete Mihály sátáni csábító. Lengyel Vilmos gyámoltalan szerelmesként rajong a primadonnáért, akiről kiderül, hogy nem más, mint az anyja, aki őt gyerekkorában elhagyta, s aki hűtlenségével akaratlanul is apjának halálát okozta. Az anyjába szerelmes fiú különös története, mely már az ókorban is foglalkoztatta a fantáziát, ma sem poros, ma is eleven filmélményt kiváltó figyelemreméltó alkotás.

A film nemcsak itthon, de külföldön is sikert aratott, Németországban is bemutatták, hiányos kópiája a Deutsche Kinemathek (Berlin) gyűjteményéből került elő. Restaurálására a Magyar Nemzeti Filmarchívum 2001-ben elnyerte a Haghefilm díjat. Restaurált kópiája a Haghefilm Laboratóriumban készült el.

Balogh Gyöngyi