Bay Zoltán fizikus (Gyulavári, 1900.július 24. - Washington 1992. október 4.)

Az alapfokú iskola után a debreceni Református Kollégiumban tanult. Nagy hatással voltak rá a művészetek, és sokáig nem tudta eldönteni, hogy humán területen képezze magát tovább, vagy természettudományokat tanuljon.

Végül a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fizikát tanult. Az egyetem befejezése után az elméleti fizika tanszéken lett tanársegéd. 1926-ban szerezett doktori fokozatot, utána Berlinbe ment állami ösztöndíjjal. A berlini egyetemen az aktivált gázok (hidrogén, nitrogén) tulajdonságait vizsgálta. Klebersberg Kunó ajánlására pályázik a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékére. Akkor ő az ország legfiatalabb tanszékvezetője.

Szegeden ismerkedik meg, és köt életre szóló barátságot Szent-Györgyi Alberttal. 1936-ban Aschner Lipót hívására a Tungsram kutató-laboratóriumának vezetője lesz, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanárként atomfizikát tanít. 1938-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen is folytat kísérleteket, megszervezi, és 1948-ig vezeti az egyetem atomfizikai tanszékét. 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. Számos fontos találmánya (köztük a fotoelektron-sokszorozó) mellett legismertebb és legjelentősebb eredménye a Holddal létesített radarkapcsolat. A kísérleteket 1945 nyarán kezdte, az eredményeket 1946. február 6-án jelentette be. Ezzel a kísérletével új tudományágat hozott létre, a radarcsillagászatot, és hozzájárult a naprendszer méreteinek pontosabb meghatározásához.

A radarral még a II. világháború idején kezdett kísérletezni. Bay Zoltán vezetésével alakult egy csoport, amelynek a repülőgépek felderítése volt a feladata. A kísérletek a háború végére vezettek eredményekhez. A Hold mérésére is készítettek berendezéseket. A szovjet hadsereg azonban elkobozta a készülékeket, ezért újra kellett kezdeni a kísérleteket.

 1948-ban külföldre távozik, az Amerikai Egyesült Államokban telepszik le. 1955-ig a George Washington Egyetem professzora, ahol együtt dolgozott Neumann Jánossal Szent-Györgyi Alberttel is, akivel közös kutatási témája is volt.

1955-től 1972-ig a Nemzeti Szabványügyi Hivatalban dolgozott. Itteni munkája során vetette fel a méter új, fénysebességen alapuló meghatározását. Még 1965-ben javasolta, hogy a távolságmértéket, a métert alapozzuk a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre. Elképzelése nagy ellenállást váltott ki a tudományos körökben. Végül 1983-ban Párizsban, a Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciáján fogadták el a Bay Zoltán által javasolt meghatározást, ami  jelenleg is érvényben van.