<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Bláthy Ottó Titusz, gépészmérnök, feltaláló (Tata, 1860. augusztus 11. - Győr, 1939. szeptember 26.)
Felsőfokú tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte, ahol 1882-ben gépészmérnöki oklevelet kapott. 1881 és 1883 között a MÁV Gépgyára műhelyében gyakornokként, majd a szerkesztési osztályon rajzolóként dolgozott. 1883-ban a Ganz-gyár Mechwart által alapított Villamossági Osztályára nyert felvételt gépészmérnöki minőségben.
Bláthynak a mágneses körök kialakítása körüli ismeretei döntő jelentőségűek lettek a transzformátor megalkotásánál. A felismert törvényszerűségek alapján 1883-ban átalakította a gyár akkori géptípusait: az 1883-ban kialakított Gnom elnevezésű egyenáramú gépsorozatot a még gazdaságosabb „delta” jelű követte. Az egyenáramú dinamókhoz önműködő higanyos feszültségszabályozót, illetve nagypontosságú wattmérőt szerkesztett.
Bláthy, Zipernowsky és Déri közösen 1885. március 2-án jelentették be szabadalmukat „Újítások elektromos áramok transzformálására szolgáló indukciós készülékeken” címmel, ahol először került említésre a transzformátor név. Az új rendszert a Ganz cég először az 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon mutatta be.
Szabadalmai alapján gyártották a Ferraris-elven működő egyfázisú váltakozó áramú fogyasztásmérőket (1889), a mai villanyórák előzményeit. 1914-ben szabadalmaztatta számlálók hitelesítésére a sztroboszkópos eljárást.
Bláthy megalkotta a „V” típusú egyfázisú kommutátoros motorsorozatot. 1898-ban fejlesztette ki az „O” jelű többfázisú generátorsorozatot, melyek közül némely gép világelsőként 30 kV-os kapocsfeszültséggel készült.
Kandó Kálmán 1931-ben tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után folytatta Kandó elképzeléseinek megvalósítását, és kialakította a nagyvasúti villamos mozdonyok fázisváltójának üzemi jellemzőit meghatározó kisebb változtatásokat, így részese lett a nagyvasúti villamos vontatás létrehozásának.
Bláthy igazi polihisztor volt. A 19. század végén őt tartották a sakkfeladványok legzseniálisabb kombinálójának és a fejszámolás nagymesterének. Elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Wahrmann- és Marcibányi-díját, és 1927-ben a tiszteletbeli tagságot. Az olasz király a Corona d’Italia-rendjel tiszti keresztjével, a magyar kormány 1933-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki.
<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Címkefelhő
TÁMOGATÓINK
Köszönjük a támogatást!
Kapcsolat
Email: info@mandarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/e
Telefon: (+36 1) 394-1322