Zipernowsky Károly, mérnök, feltaláló (Budapest, 1853.április 4. – Budapest, 1942. november 28.)

Tanulmányait a gyógyszerész pályán kezdte, később érdeklődése a műszaki tudományok, elsősorban az elektrotechnika felé fordult.

Már műegyetemi hallgatóként többször tartott gépészeti és villamossági tárgyú előadásokat. 1878-ban az egyetem elvégzése után Mechwart András, a Ganz-gyár vezetője megbízta a gyár Elektrotechnikai Osztályának vezetésével. Eleinte az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. Rövid időn belül elkészítette a gyár öntőműhelyének villamos világító berendezését. Később érdeklődése a váltakozó áramok előállítása és felhasználása felé fordult. 1882-ben szabadalmaztatta egyfázisú, váltakozó áramú áramfejlesztő gépét, az úgynevezett „W” generátort, amelyet hét teljesítményfokozatban 1890-ig gyártottak.

Mechwarttal közösen szerkesztette meg az 1883. évi bécsi kiállításon bemutatott „gőzvilágító gépet”, melynél a mágneskerekeket egyesítették a gőzgép lendítőkerekével. Ez a gépcsoport 1884-től évekig a budapesti Keleti pályaudvar világítását látta el, mint fő áramfejlesztő egység.

Egyik legjelentősebb találmánya a Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával együtt 1885-ben szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és a váltakozó áramú áramelosztó rendszer, párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal.

Nevéhez összesen 40 találmány fűződik, amelyek a szakma minden ágára kiterjednek. Foglalkozott világítástechnikával, villamos gépekkel, vezetékszerelvényekkel, vasúti vontatással.

A „Vertikális nyommal bíró vasútszerkezet” témájú találmányában 1890-ben az egyvágányú vasúti kocsi stabilitását a közút szintvonala alatti csatornákban elhelyezett oldalsínekkel biztosította.

1893-ban felállították a Műegyetemen az önálló elektrotechnika tanszéket, melynek vezetésére Zipernowskyt kérték fel. 1910-12-ben a gépészmérnöki osztály dékánja volt. 1924-ban vonult nyugalomba, mint műegyetemi tanár.

A Magyar Tudományos Akadémia 1893-ban levelező tagjává választotta. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként tevékenyen részt vett az egyesület munkájában.