Zielinsky Szilárd, építészmérnök (Mátészalka, 1860. május 1. – Budapest, 1924. április 24.)

Apja, Stanislaus Zieliński, politikai okokból Magyarországra menekült lengyel nemesember, anyja Böhm Terézia. Tanulmányait a Budai Főreáltanodában, majd Pesten, a m. kir. József Műegyetemen végzi, azután 1888-ig állami ösztöndíjjal Németországban, Angliában és Franciaországban tanul, illetve Párizsban dolgozik az Eiffel-cégnél.

Hazatérve az út-, vasútépítés tanszéken tanársegéd Kisfaludy Lipthay Sándor professzor mellett. 1889-ben önálló tervezőirodát nyit, itt elsősorban hídtervezéssel és vasúti nyomjelzéssel foglalkozik. Ekkoriban még főleg vasszerkezeteket alkalmaz.

A XIX. sz. második felében több világváros épít metrót. 1897-re Zielinsky Szilárd is megalkotja a budapesti „Magyar Metropol Vasút” tervét. 1897-től tanít a Műegyetemen, az út- és vasútépítési tanszéken Lipthay Sándor utóda lesz.

1902-ben Párizsban találkozik Hennebique mérnökkel, akinek a szabadalmát Budapestre hozza, s tervezőirodáját a vasbetonépítésre állítja át. 1918-ban az Országos Középítészeti Tanács elnöke, 1921-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. 1923-ban a megalakuló Mérnöki Kamarának is első elnöke, közben a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő (Szabadkikötő) munkálatainak kormánybiztosi tisztét is ellátja 1921-től haláláig.

Mérnöki irodája úttörő munkát végez a vasbetonépítés meghonosításában. A már korábban alkalmazott vasalt betonok (merev betétes szerkezetek) helyett valódi, méretezett szerkezeteket alkalmaznak. Azaz: a szerkezetben a beton viseli a nyomó-igénybevételeket, a vas (az acél) pedig a húzó-és a nyírófeszültségeket.

Zielinsky rendkívül sokoldalúan tájékozott, jó műszaki-gazdasági érzékkel rendelkező ember volt. Ő az első műszaki doktor, aki 1904-ben a budapesti pályaudvarok föld alá helyezéséről szóló disszertációjával nyeri el ezt a címet. Zielinsky Szilárdot a legkiválóbb mérnökeink között tartjuk számon.