Zemplén Géza, kémikus (Trencsén, 1893. október 26. – Budapest, 1956. július 24.)

Zemplén családjának többször kellett költöznie, mivel apját – postatisztviselő lévén – gyakran áthelyezték. A gimnáziumot Fiuméban végezte. Érettségi után a budapesti egyetemen hallgatott természetrajzot és kémiát. Eötvös kollégista volt: itt nevelődött a magyar tudósok színe-java. Disszertációját fizikai kémiából Than Károlynál készítette, akinél „summa cum laude” doktorált.

1905-ben  tanársegédként kezdett dolgozni a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolán. 1907-ben ösztöndíjat kapott, tanulmányait a Nobel-díjas Emil Fischer felügyelete mellett folytatta Berlinben. Fischer vezette be a szerves kémiába, amelynek Zemplén egy életre elkötelezte magát. 1910-ben visszatért Selmecbányára. 1912-ben jött létre az első szerves kémiai tanszék a Műszaki Egyetemen, amelyre Zemplént nevezték ki professzornak, és ahol haláláig maradt. 1923-ban levelező, 1927-ben rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának.

Több, mint 200 publikációjának nagy része a cukorkémiával foglalkozik. Vizsgálatainak első fontos eredménye az acetilezett szénhidrátok reakciója volt nátrium-metiláttal (1925). Ebből kiindulva fejlesztette ki az úgynevezett Zemplén-féle elszappanosítási módszert, amellyel kíméletesen lehet cukorszármazékokat előállítani (1929). A Zemplén-féle cukorbontás fontos módszer a diszacharidok szerkezetének igazolásához. Higanyacetátos módszere új eljárást jelentett a glukóz (szőlőcukor) előállítására. Élete utolsó szakaszában a flavonoidok kémiájával foglalkozott. A természetes flavonoidok szerkezetének felfedezése lehetővé tette ezeknek a vegyületeknek a szintetikus előállítását.