Than Károly, vegyész (Óbecse, 1834. december 20. – Budapest, 1908. július 5.)

Gimnáziumi tanulmányait öt városban végezte, végül Szegeden érettségizett. Gimnazistaként, 14 évesen részt vett a szabadságharcban. Fiatal tüzérként végigküzdötte az erdélyi hadjáratot, majd gyógyszerész segédként és gyakornokként dolgozott. Felsőfokú tanulmányait a bécsi egyetemen végezte. Később Heidelbergbe ment, ahol Robert Wilhelm Bunsen volt a tanítómestere. Végül Bécsben doktorált, és itt szerzett magántanári képesítést.

A pesti egyetemen 1860-ban a tanítás nyelve a német helyett a magyar lett. Wertheim - az akkori professzor - nem vállalkozott magyar nyelvű előadások megtartására. A megüresedett kémia tanszékre Than Károly is pályázott. A választás Thanra esett, akit Bunsen is ajánlott, és Wertheim is támogatott.

Than 1860-tól helyettes tanárként, 1862-től rendes tanárként vezette a pesti egyetem „chemiai tanszékét” 46 éven át. Ez idő alatt gyógyszerészek, bölcsészek és orvosok generációit nevelte. A kémiatanítás és kutatás sikeresebbé tétele érdekében már 1862-ben kezdeményezte egy új intézet létesítését, mely az ő tervezésével és közreműködésével 1872-ben készült el.

Than pedagógiai és szervezői munkássága mellett jelentős tudományos és irodalmi tevékenységet fejtett ki, közel 120 közleménye és 10 könyve jelent meg. Jelentős mértékben járult hozzá a magyar tudomány, különösképpen a kémia fejlődéséhez, melynek minden ágát művelte. Nevéhez fűződik két, máig használt analitikai mérőoldat faktorbeállító anyagának, a kálium-bikarbonátnak és a kálium-bijodátnak (Than-só) a bevezetése.

Ő javasolta elsőnek az elemzések eredményének ionformában való megadását. (Prioritását 1904-ben W. Ostwald is elismerte). Felfedezte a karbonil szulfidot, melynek tulajdonságát és fizikai állandóit meghatározta, jelenlétét számos ásványvízben kimutatta. Elsőként foglalkozott hazánkban színképelemzéssel. Tudományos tevékenysége mellett gyakorlati kérdésekkel is foglalkozott: a főváros vízellátásával kapcsolatos vizsgálatokat végzett, közegészségügyi problémákkal, továbbá a gázvilágítás miatt bekövetkezett gázrobbanások kivizsgálásával is foglalkozott.

A tanítást szolgálta, az ő kezdeményezésével és anyagi támogatásával jelent meg a Magyar Chemiai Folyóirat első mellékleteként, a „Qualitatív chemiai analysis elemei” című könyve, amelyben az analitikai folyamatokat – nemzetközileg elsőként – az elektrolitos disszociáció és az ionelmélet alapján magyarázta.

Kimagasló értékű és jelentőségű fő műve a több mint ezer oldalas „Kísérleti chemia elemei” című tankönyve. 1908-ban nyugdíjba ment és néhány hét múlva, július 5-én Budapesten hunyt el.