Békésy György Nobel-díjas biofizikus (Budapest, 1899. június 3. - Honolulu (USA), 1972. február 6.)

Felsőfokú tanulmányait a Berni Egyetemen kezdte, ahol kémiát hallgatott. Disszertációját Budapesten már fizikából készítette, és pályáját a Magyar Postakísérleti Állomáson kezdte, Budapesten. Itt 1948-ig dolgozott, és közben a távközlés, az akusztika területén végzett kutatásokat. 1933 óta magántanárként előadásokat tartott a Budapesti Tudományegyetemen. 1940-ben kinevezték az egyetem általános fizikai tanszékére tanárnak.

1946-ban egy évre vendégprofesszorként a stockholmi Karolinska Intézetbe ment, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra, hanem kivándorolt az USA-ba. 1966-ig a Harvard Egyetem fizikoakusztikai laboratóriumában dolgozott, a következő évben azonban áttelepedett Hawaii-ra, ahol haláláig az Egyetem Érzékszerv Laboratóriumát vezette.

Békésy egész életében a fül, illetve a hallás problémáival foglalkozott. Vizsgálta a hallásfolyamatok funkcióit a belső fülben és azok biofizikai és bioelektromos jelenségeit, amelyek a hallást befolyásolják és – többek között – élességét rontják, ill. süketséget idéznek elő. A belső fülben lejátszódó folyamatok magyarázata kapcsán végzett munkáiért 1961-ben orvosi és élettani Nobel-díjat kapott.