Beöthy László (Budapest, 1873. április 13. - Budapest, 1931. május 7.), színházigazgató, író, újságíró.

Érettségije után jogot hallgatott Budapesten. 1891-1898 között pályáját újságíróként kezdte; írt novellákat, verseket, színdarabokat. 1898-ban a Magyar Színház, 1900–1902-ben a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1901-ben a Tarka Színpadon rendezett. 1903-ban megalapította a Király Színházat. 1907-ben ismét a Magyar Színház vezetője lett. 1916–1918-ban a Népoperát is igazgatta.

1918-ban kezdeményezésére jött létre az Unió Színházüzemi és Színházépítő Rt., amelynek vezérigazgatójává választották. 1924-ben, az Unió bukásakor visszavonult. 1926–1928 között Belvárosi Színházat irányította. Színházaiban a művészet és a vállalkozás egyensúlyának megteremtésére törekedett. Igényes műsorpolitikájával hozzájárult a hazai drámairodalom emeléséhez, otthont adott a színpadművészet legújabb törekvéseinek. Igazgatása alatt a Király Színház Európa meghatározó operett-műhelyévé vált; Beöthy zeneszerzőket, írókat, színészeket nyert meg a műfajnak.

Fő művei: Br. Eötvös József mint regényíró (1892); A jövő század regénye (1895); Két leány és egy legény (1895); A három Kázmér (énekes bohózat, 1896); Béni bácsi (bohózat, 1896); Aranylakodalom. Rákosi Viktorral. (látványos színmű, 1898); Kovácsné (bohóság, 1902).

Irodalom: Faragó Ödön: Írások és emlékek (1933); Kellér Andor: Bal négyes páholy (1968).