Beregi Oszkár (Berger; Budapest, 1876. január 24.-Hollywood, USA, 1965. október 18.), színész, rendező. A Nemzeti Színház örökös tagja (1946).

A színiakadémiát 1895-ben végezte el; Kolozsvárra szerződtették. 1896–1899-ben a Vígszínház tagja volt. 1897–1898-ban katonáskodott. 1899–1907-ben a Nemzeti Színházban, 1907–1910-ben a berlini Deutsches Theaterben, 1910–1920 között ismét a Nemzeti Színházban játszott.

A proletárdiktatúra bukása után az Ébredő Magyarok Egyesületének véres utcai tüntetései miatt távoznia kellett a Nemzetiből. Bécsbe menekült, ahol szerepekre szerződött. Többször turnézott az utódállamok városaiban: Kassán, Losoncon, Aradon, Pozsonyban, Munkácson is. 1925–1926-ban amerikai körutat tett. Ezt ismét bécsi, erdélyi, felvidéki szereplések követték.

1930-ban visszatért Budapestre. 1930-ban és 1933–1934-ben a Magyar Színházban, 1930-ban, 1935–1938 között a Vígszínházban, 1930-ban az Új Színházban, 1931-ben és 1932–1935 között, majd 1938-ban a Belvárosi Színházban, 1932-ben a Művész Színházban, 1933-ban és 1935-ben a Bethlen téri Színházban, 1933–1934-ben a Király Színházban, 1933-ban az Andrássy úti Színházban, 1934-ben a Városi Színházban, 1934-ben a Budai Színkörben, 1935-ben a Terézkörúti Színpadon lépett fel. 1940–1944 között az OMIKE Művészakció főrendezője és színésze volt.

1944-ben kalandos körülmények között megszökött a fővárosból. 1945-ben szerződtette a Nemzeti Színház, de csak egyetlen szerepet játszott és még ebben az évben ismét emigrált. Először Dél-Amerikában, majd 1955-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Szinte élete végéig filmezett. Beregi a romantika patetikus stílusát ötvözte a modern játékmodorral. Szakított a színpadi ábrázolás hagyományaival, minden szerepének önálló arculatot teremtett. Kitűnő beszédtechnikája, nyugtalan, ideges lénye, szoborszerű alakja, gyönyörű orgánuma szerelmes és drámai hős szerepekben érvényesült. Idősebb korában alkalmazkodott a társalgási darabok stílusához is, de 1945-ben a Nemzeti Színházban már nem találta helyét. Hollywoodban megírta emlékezését.

Fontosabb szerepei: Rómeó (Shakespeare); A király (Herczeg Ferenc: Árva László király); Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája); Károly (Schiller: Haramiák); Ferdinand (Schiller: Ármány és szerelem); Faust (Goethe); Osvald (Ibsen: Kísértetek); Prinzivalle (Maeterlinck: Monna Vanna); Áron rabbi (Szomory Dezső: Péntek este); Maurice (Verneuil: Duó); Mózes (Madách Imre); Juda (Bálint Lajos: Támár); Warwick gróf (Shaw: Szent Johanna).

Ismertebb filmjei: Mire megvénülünk (1916); Ártatlan vagyok (1916); A Gólyakalifa (1917); Aranyember (1918); Jön az öcsém (1919); Az iskolamester (osztrák, 1922); A kék bálvány (1931); Rákóczi induló (1933); Kísértetek vonata (1933); Iza néni (1933); Dr. Mabuse végrendelete (német, 1933); Minden megtörténhet (amerikai, 1952); Hívjon fel, asszonyom! (amerikai, 1953); Ma éjjel énekelünk (amerikai, 1953).

Irodalom: Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (1960); Bálint Lajos: Színészbejáró (1967); Illés Jenő: Beregi Oszkár (Színészarcok a közelmúltból. Szerkesztette Illés Jenő, 1968); Somorjai Olga: Beregi Oszkár (szerepkatalógus, 1983).