Bodrogi Gyula, színész, rendező (Budapest, 1934. április 15. – )

1951–1954 között a SZOT együttes szólótáncosa volt, 1954–1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatott tanulmányok után a József Attila Színházhoz szerződött, ahol 1982-ig játszott. 1982–1996 között a Vidám Színpad művészeti igazgatója, illetve igazgató-rendezője, 1996–2001 a Vidám Színpad Kht. ügyvezetője volt. 2003-tól a Nemzeti Színház tagja. 1975 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Temperamentuma, ifjúságának bája, rendkívüli tánctehetsége hosszú időre a zenés vígjátékok állandó hősévé avatta. Jellemformáló készségét, sokoldalú színészi képességeit inkább a film, illetve kísérletező rendezők aknázták ki. Ezekben az alakítások megelőlegezték karakterváltását. Érett színészként eszköztelen játékkal formálja meg a megtört, esendő kisembereket, a hétköznapi tragédiák szereplőit.

Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj (1962, 1967), érdemes művész (1973), kiváló művész (1983), Kossuth-díj (2005), a Nemzet Színésze (2007).

Főbb szerepei: D’Artagnan (Dumas–Planchon: A három testőr); Napóleon (Sardou: Szókimondó asszonyság); Tom (Williams: Üvegfigurák); William (Maugham: Imádok férjhez menni!); Truffaldino (Goldoni: Két úr szolgája); Borsós Gábor (Csurka István: Nagytakarítás); Bálint (Hubay Miklós–Vas István–Ránki György: Egy szerelem három éjszakája); Julien (Barillet–Grédy: A kaktusz virága); Leprás Mátyás, Peacock (Brecht–Weill: Koldusopera); Osgood (Stone–Wilder–Diamond–Styne: Van, aki forrón szereti!); Seress Rezső (Müller Péter: Szomorú vasárnap); Robert (Camoletti: Leszállás Párizsban); Lord MacKinsley (Jacobi: Leányvásár); Volpone (Ben Jonson); Schulz úr (Kander–Ebb: Kabaré); Elnök (Görgey: Rokokó háború); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála); Krüger (Hauptmann: A bunda); A francia király (Kacsoh Pongrác: János vitéz); Bolond (Shakespeare: Lear király).

Ismertebb filmjei: Csempészek (1958); Álmatlan évek (1959); Fapados szerelem (1959); Házasságból elégséges (1960); Esős vasárnap (1962); Hattyúdal (1963); Oldás és kötés (1963); Háry János (1965); Patyolat akció (1965); Egy szerelem három éjszakája (1967); Tanulmány a nőkről (1967); Elsietett házasság (1968); Szépek és bolondok (1976); Kihajolni veszélyes (1977); Hatholdas rózsakert (1978); Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1979); Szerencsés Dániel (1982); Idő van (1985); Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája (1988); Nyitott ablak (1988, társrendező is); Megint tanú (1994); Szökés (1996 magyar–német–lengyel); Chico (2000); Üvegtigris (2000); Előre! (2001); Üvegtigris II (2006).

Főbb rendezései: Feydeau: Zsákbamacska; Stone–Wilder–Diamond: Van, aki forrón szereti!; Coleman: Szeretem a feleségem; Balzac: Pajzán históriák; Katajev: Bolond vasárnap; Szerb Antal: Éjféli lovas; Flatow: Egy férfi, aki nem akar; Eisemann Mihály: Zsákbamacska; Joffo: Micsoda család; Manfredi: Szavak, szerelmes szavak; Deval: Potyautas; Thomas: Charley nénje; Vajda Katalin: Anconai szerelmesek; Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal; Goldoni: Két úr szolgája.

Könyve: Irka firka (2009).

Irodalom: Mészáros Tamás: Kulisszák nélkül. Beszélgetés a színházról (1978); Gyurkovics Tibor: Színház az egész – nem is – világ (1984); Mester Ákos: Ki ül a székbe? Tizenkét érdekes ember (1987).

Bodrogi Gyula William Somerset Maugham Imádok férjhez menni művében William Cardew szerepében: