Bogdány Jakab, festő (Eperjes, 1660 előtt – London, 1724.)

Az eperjesi születésű Bogdány – Mányoki Ádámhoz hasonlóan – azokhoz a festőkhöz tartozott, akik fiatalon elkerültek hazájukból, és művészi pályafutásuk külföldön teljesedett ki; mai kifejezéssel élve, ott csináltak karriert. Bogdány protestáns családból származott, s valószínűleg az 1670-as évek protestáns üldözései idején hagyta el Eperjest. Először Bécsbe ment, majd tovább Amszterdamba, ahol csendéletfestőként működött.

1688-ban Angliába költözött, ahol holland modorban készült vonzó csendéleteivel, és Melchior de Hondecoeter hatását mutató madárképeivel megbecsült és gyakran foglalkoztatott festő lett az angol királyi család és az arisztokrácia köreiben. II. Mária királynő megbízására Hampton Court-ban, a Water Gallery tükörszobájába virágképeket festett 1694-ben. 1700-ban honosságot nyert, és birtokot is vásárolt.

Az 1700 körüli évekig többségében gyümölcs- és virágcsendéleteket festett, majd ez időtől áttért a madaras csendéletekre és a csendélettel ábrázolt – sokszor egzotikus – madarakra, illetve a tájban ábrázolt madárképekre. Műveire jellemző, hogy gyümölcskompozícióit, madarait a kép valamelyik oldalán távolabbra kifutó tájba komponálja, s ezen elemek gyakori kísérője még egy-egy klasszikus építészeti tagozat vagy annak töredéke is. A madárképein látható egzotikus szárnyasokat egyik arisztokrata megrendelője, George Churchill admirális windsori madárgyűjteményét közvetlenül tanulmányozva, természet után festette. Egy-egy madárról, madárcsoportról tanulmányokat készített, amelyeket aztán, akár változtatás nélkül, több kompozíciónál is felhasznált. Bogdány gyakran szignálta (eleinte Hungarus jelzővel), ám sohasem datálta képeit, emiatt nem könnyű műveinek kronológiai rendbe állítása.

Az itt bemutatott festményen is elegáns kastélyparkba komponálta az egzotikus madártársaságot és a felhalmozott gyümölcsöket. A színes-díszes tollú madarak úgy jelennek meg, mint egy zsánerkép egymással beszélgető, előkelő szereplői. Bogdány legtöbb képe ma is Angliában, sokszor eredeti helyén, kastélyok falburkolataiba beépítve látható. Hazai közgyűjteményeinkbe a 20. század elejének nagylelkű műgyűjtői révén jutottak művek.

Gyümölcscsendélet papagájokkal és fehér kakaduval, 1710-es évek. Olaj, vászon, 98 x 128,5 cm.