A Magyar Királyi Posta már 1896-őszén kísérletet tett egyes postai szolgáltatások gépkocsival való megoldására. A kedvező tapasztalatok eredményeként 1900-ban elhatározták motoros járművek rendszerbe állítását. A személyzet több hónapig tartó oktatása és kiképzése után 1900. november 19-én a levélgyűjtő-szolgálat gyorsabb lebonyolítására Budapest belterületén 21 három és egy négykerekű gépkocsi kezdte meg rendszeres szolgálatát, 10-kerületben, napi 17 fordulóval.

A 22 jármű közül húszat a Fényi Géza által vezetett budapesti „Velodrom Automobil Garage” szállított, ezek De Dion Buton 2 1/4 LE-s (1,65 kW) motorral szerelt Peugeot gyártmányok voltak, kettőt pedig Csonka János tervei alapján a „Ganz és Társa” budapesti cég szállított szintén 2 1/4 LE-s (1,65 kW) motorral, teljes felszereléssel 1900 koronás áron. Ezek voltak az első Magyarországon tervezett és készített gépjárművek. Csonka János már az 1880-as évektől foglalkozott a motorok tökéletesítésével és a járműve tervezésekor az akkor legmodernebb elveket alkalmazta, mint például az 1893-ban Bánki Donáttal szabadalmaztatott karburátorát és az automatikus csőgyújtást. Később ezt átalakították nagyfeszültségű gyújtóberendezésre.

A posta 1905-ben összeállított hivatalos közleménye alapján a járművek átlagosan naponta 40 km utat tettek meg, a forgalomban lévő 4 és fél év alatt, összesen 13128 fordulóval 65 640 km-t futottak be. Összehasonlítva a jármű üzemköltségeit a fogatolt jármű ráfordításaival, egy motoros gyűjtőjárat 1 korona 05 fillérbe, míg egy fogatolt gyűjtőjárat 1 korona 20 fillérbe került. Bár a megtakarítás nem túlságosan nagy, de az összes jármű teljes útja után már 43 322 korona 40 filléres megtakarítást jelentett.

A levélgyűjtő szolgálatnál elért eredmények a posta vezetését a gépjárműves szolgáltatások bővítésére sarkallták. Több gépkocsit is beszereztek, 1903-ban pedig pályázatot írtak ki csomagszállító gépkocsik tervezésére. Csonka János ezt a pályázatot is megnyerte, és még további gépkocsikat is tervezett a posta részére.