Színes, magyar kísérleti film, 2005
Rendezte: Kenyeres Bálint

Kenyeres Bálint első kisfilmje, a Zárás (1999) a Mediawave fődíját nyerte, s a velencei filmfesztiválra is meghívták. Főszereplője a kamera: beúszik egy falusi kocsmába, körbejár, egyenletes sebességgel lebegve mutatja meg a magukban üldögélő férfiakat. A kocsmáros (Szőke András) szedi le az asztalokat, senki sem indul, a jelenetnek robbannia kell: elverik, összerugdossák a kocsmárost. A kamera hátrálva kilebeg, a vízcsöpögés zaját falusi állathangok váltják föl, szól a kakas, a háttérben az ivó zöldes fénye.

A nemzetközi elismerést a Before Dawn (’Hajnal előtt’, 2004) című 12 és fél perces filmje hozta meg számára. A cím anyagi, forgalmazási okok miatt maradt angol. Erdély Mátyás kameráján keresztül, egyetlen, szavak nélküli snittben beszél el egy kiszolgáltatottság-történetet, melynek részleteiről az egyik rendőrautó oldalán látható magyar nyelvű Rendőrség-feliraton kívül más konkrétumot nem tudunk. A főszereplő ismét a kamera, ami látszólagos szenvtelenséggel svenkel balról jobbra a ringó búzatáblán. A hajnali békéjét egy ősrégi IFA motorjának durva zaja töri meg. A búzamező megelevenedik, emberek özönlenek a teherautóhoz, gyorsan fölszállnak. A búzamező megnyugszik, majd a teherautó rémülten csikorgó rükverccel tér vissza a képmezőbe, ahova egy határozottan villogó rendőrautó tolja. Iszkolna az IFA, de nincs hova az idilli, dombok ölelte tájban: rendőrautók és rabomobilok kerítik be, az égen pedig reflektoros helikopter köröz. Az embereket átszállítják a rendőrkocsikba, a konvoj elhagyja a helyszínt. A táj újra megnyugodni látszik.

A kamera közelire vált: a búzamezőből egy férfi (Kalmár János) emelkedik ki. Ahogy Kovács András Bálint írja a Filmvilág egy 2009-es számában: „Az ő alakja (…) nem is a történet miatt fontos, hiszen itt nem az a lényeg, hogy ez az ember hogyan menekült meg, hanem amiatt, hogy egyszerre kap általa emberi arcot a táj és a tömeg. A filmben mindvégig totálképeket kapunk, melyekben az emberek szinte csak árnyékok a félhomály miatt. Senkit nem látunk közelről, sem embercsempészt, sem menekültet, sem rendőrt. Mikor mindenki elmegy, felemelkedik egyetlen ember, egy javakorabeli kemény arc, akiben nemcsak a menekülteket látjuk, hanem mindenkit, aki itt járt. Mindenkinek a sorsa benne foglalódik össze, menekülteké, rendőröké, embercsempészeké, akik akármikor szerepet cserélhetnének, akár egy Jancsó-filmben.” S aztán ő is elhagyja a helyszínt, marad a látszatra ismét nyugodt táj, benne az események hagyta keréknyomok.

A filmen a legjobb fiatal filmes szakemberek - a hangmérnök Zányi Tamás, a művészeti vezető Ágh Márton, a vágó Politzer Péter – dolgoztak.  Kenyeres műgondjára jellemző, hogy standfotós mellett úgynevezett „continuity girl”-t (régebbi műszóval scriptet) is alkalmazott a filmkritikus Csillag Márton személyében. Egyik rendezőasszisztense Gigor (a főcímben Galambos) Attila (A nyomozó, 2008) volt.

A nemzetközi sikerek segítették következő alkotása, A repülés története (2009) leforgatását, amely magyar-francia koprodukcióban készült. Állandó alkotótársaival első ízben készítettek kosztümös filmet. A mű dramaturgiája a korábbiakhoz hasonlóan egyetlen csúcspontra épül: csak az elcsatangolt kislány látta azt a sikertelen repülési kísérletet, amelyből olyan sok volt szükséges ahhoz, hogy a repülés előbb egyáltalán lehetségessé, majd hétköznapivá válhasson.

Kenyeres jelenleg első, Tegnap (Hier) című, magyar-francia koprodukcióban készülő nagyjátékfilmjén dolgozik, melynek forgatókönyvével 2011-ben a magyar rendezők közül elsőként nyerte el az Atelier-válogatás fődíját a 64. Cannes-i Filmfesztiválon. 

(Boronyák Rita)