Színes, német-magyar filmdráma, 2010

Rendezte: Hajdu Szabolcs

 

Az önéletrajzi indíttatású, realisztikus Fehér tenyér után ebben a filmjében Hajdu Szabolcs első filmjei, a Macerás ügyek és a Tamara különleges képi világát és szokatlan dramaturgiáját folytatja tovább. Kortárs magyar filmben ritka az ilyen fegyelmezetten és átgondoltan komponált, minden részletében kidolgozott alkotás: a film nagy részében rémálom, de luxuskivitelben.

 

A félig magyar, félig román Mona a tengerparton egyéjszakás kalandba keveredik egy szökésben lévő bűnözővel, aki különös tulajdonsággal bír: álmai mindenki számára láthatóvá válnak. A találkozásból kislány születik, aki örökli apja képességét. Hogy meg tudjanak élni, Mona vásárokban bábozik: önéletrajzi elemekből szőtt mesét ad elő. Apja lányokat közvetít Nyugatra prostituáltnak, s a lányát is a leánykereskedők kezére játssza. Mona egy különleges angliai bordélyba kerül. A perverz szalonban irodalmi alakokat játszó rabszolgák szolgálják ki a vendégeket. A lány az utolsó pillanatban, a képzelet segítségével menekül meg. A kerettörténetben Mona a gyámügyesnek meséli el, hogy miért hagyta magára a kislányát, hogyan került Angliába és ott mi történt vele.

 

A kerettörténet szikár realizmusa ellentétben áll azzal a szürreális mesevilággal, amely az elbeszélés nyomán megelevenedik. A film bravúrja, hogy a látomás olyan földközeli társadalmi problémákra épül, mint a prostitúció, leánykereskedelem, kivándorlás, és az értelmiség lehetséges szerepe mindebben. A film stílusát mágikus realizmusként jelölik meg az elemzők: marquezi gazdagságú álom, fantáziajáték és belső utazás egyszerre.

 

A film központi metaforája a címadó könyvtár, ami valójában egy fetisiszta bordély. Aprólékos műgonddal, díszletszerűen berendezett szobákban (a látványtervező Esztán Mónika) irodalmi alakok (Lolita, Jean d’Arc, Pinocchio, Desdemona, Kis herceg – utóbbi szerzői jogi problémák miatt maradt ki a filmből) a művekből vett, betanult idézetekkel várják a jómódú vendégeket. A különleges szolgáltatás a lányok számára életveszélyes, a kiesőket a rabszolgapiacról helyettesítik.

 

Egyszerre lenyűgöző és hátborzongató a virtuózan fényképezett mese multikulturális szövete: egymásba játszik a karibi világ – innen származik Pascal, a bordély tulajdonosa, Erdély, Románia – innen indul a történet, Anglia – itt van a bordély. A film elkerüli a dramaturgiai sablonokat, nem Mona menekülési kísérleteire koncentrál. A történetben győzedelmeskedik a fantázia, a gyámügyi előadó számára azonban nem elfogadható az irreális magyarázat, így Mona egy másik, egyszerűbb, hihetőbb változatot is előad - álom és valóság rímel egymásra. Ahogy a vásárban a bábjátékkal, az utolsó jelenetben, a bútorbolt díszletei között mesével menekíti ki a kislányt és önmagát a valóságból.

 

„A történet egy ugyanolyan szexkereskedelmi történet, mint az összes többi: elmegy a lány, eladják, ott lesz belőle valami. Nem ez a lényeg, a történet csak az apropó; itt megint arról van szó, hogy hogyan meséljük el, milyen irányból nézzük mindezt, mi az az aspektus, ahonnan nézzük. Mint filmkészítő nem próbálom elhitetni ezt a történetet, hanem beleteszem egy zárójelbe. Mert a filmnek nem az a feladata, hogy elhitessen egy történetet, hanem hogy gondolkozzon róla.” (Hajdú Szabolcs, Filmkultúra)

 

(Löwensohn Enikő)