A közönséges dió az ókori görögök révén került Európába, valószínűleg Perzsiából. A görögöktől, mint oly sok mindent, ezt is átvették Rómaiak, ahol először Jovis Galans vagy Jupiter makkja néven nevezték, és valószínűleg innen ered a Juglans név.

A dió Magyarország egész területén megtalálja a szükséges életfeltételeit, de hazánk területe a dió természetes elterjedési területének északi határához közel van, ezért a hűvösebb országrészek alkalmatlanok üzemi diótermesztésre. A késő tavaszi fagyokra a korán fakadó fajták például fokozottan érzékenyek. A dió a túlzott nyári hőséget és szárazságot is nehezen viseli, ugyanakkor a leginkább fényigényes növények egyike.

A diót először magoncként termesztették, az oltást Franciaországban alkalmazták elsőként. Szinte közismert az a megállapítás, hogy a diófa természete folytán minden céltudatos beavatkozás nélkül is szép, szabályos koronát nevel. Legismertebb magyar nemesítője, Szentiványi Péter szerint a Juglans regia, a Király dió népies elnevezést azért kapta, mert koronáját hatalmassá fejleszti, hogy a környezetében élő egyéb növények rovására egyre nagyobb területen biztosítsa saját létfenntartását. Hosszú időszak, gyakran 12 év szükséges a fa teljes méretének kialakulásához. A természetes körülmények között fejlődő korona erősen elsűrűsödik és a termést csak a hosszú felkopaszodott vázágak végén hozza.

A dió nemesítése Magyarországon 1950-ben kezdődött meg prof. Szentiványi Péter irányításával. A nemesítői munka eredményeként 8 államilag minősített diófajtából álló fajtasor áll a termesztők rendelkezésére. A fajták értékét növeli, hogy a legkorábbi érési idővel rendelkeznek az északi féltekén termesztett diófajták közül. A diónemesítés eredménye a fagyokra kevésbé érzékeny, oldalrügyön is termő, magas minőséget képviselő dió fajták:

• Alsószentiváni 117:  fajta késeifakadási idejű. Termése szeptem 2-3. dekadjában érik. Az ország egész részén biztonságosan termeszthető.
• Milotai 10: fajta rügyei középidőben fakadnak. Termése szeptember 3. dekádjában érik. Áruminősége mind héjas, mind bél formájában etalonnak számít. Védett termőhelyeken az ország egész részén termeszthető.
• Alsószentiváni kései: kései fakadású, termése október első dekádjában érik, toleráns a diót károsító főbb kórokozókkal szemben.
• Milotai kései: a dió fajták közül a legkésőbbi fakadási idővel rendelkezik. Termése október 2. felében érik. A dió betegségeire kevésbé fogékony.