Domján Edit, színésznő (Budapest, 1932. december 25. – Budapest, 1972. december 26.)

Jászai Mari-díj (1965) A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1954-ben a Szegedi Nemzeti Színház szerződtetette. 1961-1963-ban a Petőfi Színházban, 1963–1964-ben a Nemzeti Színházban, 1964-től a Madách Színházban játszott. Pályája kezdetén szubrett szerepeket játszott, később elsősorban vígjátékok női főszerepében aratott emlékezetes sikereket. Kellemes hangú, harmonikus mozgású, kiváló karikírozó képességű művész volt. Lírai alkata, női vonzereje drámai szerepekben is érvényesült. Önkezével vetett véget életének.

Fontosabb szerepei: Stázi (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Checca (Goldoni: Csetepaté Chioggiában); Puck, Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Polly (Brecht–Weill: Koldusopera); Diana (Lope de Vega: A kertész kutyája); Juli (Molnár Ferenc: Liliom); Colombe (Anouilh); Josefa (Achard: A bolond lány); Célimène (Molière: A mizantróp); Tóth Hermin (Szomory Dezső: Hermelin); Clodia (Füst Mihály: Catullus); Mirandolina (Goldoni: A fogadósné); Natasa (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Candida (Shaw).

Ismertebb filmjei: Két emelet boldogság (1960); Húsz évre egymástól (1962); Oldás és kötés (1963); Új Gilgames (1963); Utolsó előtti ember (1963); A férfi egészen más (1966); Othello Gyulaházán (1966); Az alvilág professzora (1969); Imposztorok (1969).

Irodalom: Kárpáti György: Domján Edit (1987); Domján Edit emlékkönyv (szerkesztette B. Fábri Magda, 1992).