dr. Dienes Valéria, mozdulatművész, pedagógus, teoretikus (Szekszárd, 1879. május 25. – Budapest, 1978. június 8.)

Matematikából, filozófiából, esztétikából doktorált 1905-ben, egyidejűleg a Zeneakadémia zongora és zeneszerzői szakát is elvégezte. Pedagógiai, esztétikai témájú tanulmányokat publikált (Nyugat, Huszadik Század), s emellett francia, angol filozófusok műveit fordította. 1908–1912 között a párizsi Collége de France-on a filozófus Henri Bergson tanítványa volt. Ekkoriban ismerkedett meg Isadora Duncan művészetével, majd részt vett Raymond Duncan görögtorna-tanfolyamain. E két hatás keltette fel érdeklődését az emberi mozdulatok rendszerezése iránt. 1912-ben görög torna néven tanfolyamot indított Budapesten, majd 1915-től Orkesztika Iskola néven folytatta tanítását.

A szabad tánc vagy mozdulatművészet magyarországi bemutatkozásaként tartjuk nyilván az Orkesztika Iskola első nyilvános szereplését 1917. április 1-jén az Uránia Színházban. Ezt évente számtalan további fellépés követte, Bécsben és Belgrádban is, amelyeken Dienes Valéria több kompozíciója is színpadra került. Klasszikus zenékre (Bach, Beethoven, Schubert, Brahms) és modern zeneművekre (Bartók Béla, Kósa György, Gershwin) egyaránt koreografált. 1920–1922 között Bécsben tanított, ezután Párizsban és Nizzában csatlakozott a Duncan-kolóniához. Hazatérése után 1924-ben újra megnyitotta Orkesztika Iskoláját, amelyikkel saját versére kórusdrámát (Hajnalvárás), illetve mozdulatdrámát (A nyolc boldogság) vitt színre.

Az 1930-as évektől – a középkori misztériumjátékok mintájára – olyan nagy formátumú történelmi kórusdrámákat készített saját szövegre és elsősorban Bárdos Lajos zenéjére, mint a Szent Imre misztérium, A rózsák szentje vagy A gyermek útja (1935), amelyben közel ezer gyerekszereplő lépett színpadra a Városligetben épített pódiumon. Koreográfiai munkásságában foglalkozott költemények táncos értelmezésével (Babits Mihály: Laudomeia kórusok, Danaidák), költői arcképek mozdulati megrajzolásával (Tagore: Végtelen út vándora vagyok), készített saját szövegű mesejátékokat (Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika, ez utóbbi 1930-ban az egyetlen mozdulatművészeti film része lett). 1929 után a Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke. Intézetében – több száz növendéke mellett – tanárképzés is folyt olyan tantárgyakkal, mint az Orkesztika nevű saját mozdulatrendszer, továbbá funkcionális anatómia, tánc- és művészettörténet. Tanítványai – többek között Mirkovszky Mária, Jármay Edit, Riedl Margit, Rózsa Magda – ugyancsak iskolát nyitottak. Dienes Valéria tanintézete 1944. március 18-ig állt fenn.

Díjak, elismerések: Magyar Táncművészeti Szövetség Életműdíja (poszthumusz, 2006).

Könyvei: Valóság-elméletek (1905), A relatív kinetika alapjai (1962), A mozdulatritmika alapvonalai (1970), Orkesztika-mozdulatrendszer (szerkesztette: Dienes Gedeon, 1996) Dienes Valéria önmagáról (szerkesztette Szabó Ferenc, 2001).