dr. Németh Antal, rendező, színházigazgató, színháztörténeti író (Budapest, 1903. május 19.– Budapest, 1968. október 28.)

A budapesti, majd a berlini egyetemen irodalmat és művészettörténetet tanult. 1928-ban és 1931-ben Berlinben, illetve Bécsben, Münchenben, Párizsban és Kölnben színháztudományi tanulmányokat folytatott. 1928-ban bekapcsolódott az Országos Kamara Színház munkájába. 1928-ban a Színpadművészeti Stúdió egyik alapítója. Jaschik Álmos iparművészeti iskolájában díszlettörténetet és díszlettervezést oktatott. 1929–1931-ben a szegedi színház rendezője. 1934-ben a rádió drámai osztályának élére került, majd a debreceni egyetem hívta meg magántanárnak.

1935–1944-ben a Nemzeti Színházat vezette. 1944-ben a színiakadémián rendezői tanfolyamot indított. Többször rendezett külföldön is. Noha a népbíróság igazolta, a pálya szélére szorult. 1950-től a Népművelési Intézetben a bábjáték elméletével és történetével foglalkozott. 1956–1957-ben a kaposvári Csiky Gergely, 1957–1959 között a kecskeméti Katona József, 1959–1965 között a Pécsi Nemzeti Színházban volt rendező. 1965-től, nyugdíjazásától az OSZK Színháztörténeti Osztályán dolgozott. Színházigazgatói pályájának legnagyobb fegyverténye, hogy sikerrel újította meg a Nemzeti Színház műsorát és játékstílusát. Fiatal magyar drámaírókat mutatott be, a magyar és világirodalom klasszikusait korszerű rendezésű, új szcenikai megoldásokat hozó előadásokkal népszerűsítette.

Rendezéseit gondosan elkészített rendezőpéldány vezette, sokszor játékmester bevonásával folytak a próbák. A kortárs európai színházi törekvések eredményeit jó érzékkel egyesítette a magyar színészközpontú színjátszó hagyományokkal. Színháztörténészként is jelentőset alkotott, a szerkesztésében megjelenő Színészeti Lexikon (1930) az egyetemes színháztörténet enciklopédiája. Rendezett hagyatékának forrásértéke jelentős.

Fontosabb rendezései: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde; Katona József: Bánk bán; Madách Imre: Az ember tragédiája; Kállay Miklós: A roninok kincse; Hsiung: Gyémántpatak kisasszony; O’Neill: Amerikai Elektra; Shakespeare: Szentivánéji álom; Németh László: Villámfénynél; Shakespeare: Ahogy tetszik; Németh László: Papucshős; Shakespeare: Hamlet, Rómeó és Júlia; Márai Sándor: A kaland, A kassai polgárok; Ibsen: Peer Gynt, Nóra; Shakespeare: Julius Caesar, Othello; García Lorca: Bernarda Alba háza.

Filmje: Egy ember tragédiája (1944).

Fő művei: A színjáték esztétikájának vázlata (1929); Az ember tragédiája a színpadon (1933); A Bánk bán száz éve a színpadon (1935); Kelet bábjátékművészete (1955); Új színházat (válogatott írások, szerkesztette Koltai Tamás. 1988).

Irodalom: Boross Elemér: Egy színházigazgató halálára (Élet és Irodalom, 1968. november 2.); Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története a két világháború között (1917–1944) (1977); Futaky Hajna: A jelen múltja – A múlt jelene. Németh Antal pécsi bábrendezése (Jelenkor, 1984); Szűcs Katalin: A Németh Antal-dosszié (Színház, 1990); Vargha Kálmán: Színpad, közönség és filológia. Németh Antal és a Vigília (Vigília, 1990); Selmeczi Elek: Németh Antal. A magyar színház enciklopédistája (1991); Szigethy Gábor: Németh Antal levele (Színház, 1992); Fürstner Gabriella: Németh Antal Tragédia-rendezése (Palócföld, 1992); Futaky Hajna: Németh Antal Pécsett (Jelenkor, 1993); István Mária: Látványtervezés Németh Antal színpadán (1929–1944) (1996); Lengyel György: Színházi emberek (2008).