Fekete-fehér, magyar filmdráma, 1941
Rendezte: Szőts István

Az Emberek a havason Szőts István első játékfilmje, amelyet fiatalon, filmgyári gyakornoksága után forgatott részben saját produkcióként, a közreműködő színészek, filmes munkatársak önzetlen segítségével. Később a Hunnia Filmgyár is beszállt a gyártásba. Szőts ezzel a filmjével 1942-ben elnyerte a velencei nemzetközi filmfesztivál művészeti nagydíját. Ő és munkatársai egy évvel megelőzték a már kibontakozni készülő olasz neorealizmus esztétikai-filozófiai elméletét és gyakorlatát. Szőts István az első jelentős magyar független művészfilmes rendező.

Az Emberek a havason kitörölhetetlen hatást gyakorolt a magyar filmművészet fejlődésére annak ellenére, hogy a rendezője ezt követően mindössze egy játékfilmet és néhány dokumentumfilmet készített. Az általa képviselt emberi és esztétikai minőség búvópatakként mindig jelen volt a magyar filmkészítésben. Tisztelői és követői akadtak más világnézetűek között is. Szőts komolyan vette, hogy amit képvisel, az keresztény legyen és magyar: elveit kimagasló szakmai és művészi igényességgel valósította meg a mozgókép nyelvén.

A sajátságosat tágította egyetemessé. A székelyföldi hegyi favágók sorsa az emberiség sorsa kicsiben. A civilizáció elér a természeti ember életterébe is, és felforgatja az életüket. A faipari vállalat alkalmazottja állást ajánl Erdei csutak Gergelynek, aki feleségével és kisfiával leköltözik a faluba. A felesége, Anna beáll felszolgálónak egy kocsmába. A vállalkozó szemet vet Annára, meg akarja erőszakolni, a nő elmenekül, és egy szakadékba zuhanva megsérül, megbetegszik. Szervi baját az orvos nem találja, ezért a gyógyulás reményében Csíksomlyóra zarándokolnak. Azonban Mária sem tud segíteni az asszonyon, de a tudós kolozsvári orvosok sem. Gergőnek nincs arra elegendő pénze, hogy halott feleségét hazaszállítsa, azért élőként viszi haza a vonaton. A kalauz és az utasok együtt érzően szemet hunynak a „csalás” fölött. Gergő a többi favágó egyetértése mellett halálos bosszút áll a faipari vállalkozón, amiért az ilyen durván beavatkozott a hegyiek életébe. Gergőt börtönbüntetésre ítélik, aki karácsonykor megszökik, hogy ajándékot vigyen a kisfiának. Azonban leteríti egy csendőr golyója. A közben elhalálozott Gergő után az egyik favágó felveszi a vérdíjat, amiből ruhát, csizmát vásárol a kis Gergőnek. Az árva kisfiúnak a havason betlehemet tartanak, és gondjaikba veszik a favágók.

A film Nyirő József írásai alapján készült: A rendező az író segítségével több elbeszélést dolgozott egybe. Szőts együtt dolgozott más tehetséges, fiatal filmesekkel és színészekkel: Makay Árpád és Fekete Ferenc operatőrökkel, Kerényi Zoltán és Morell Mihály vágókkal, Farkas Ferenc zeneszerzővel, illetve az általa felfedezett, korábban csak epizódszerepet játszó Görbe Jánossal (Erdei Csutak Gergő) és Szellay Alice-szal (Anna).

A külső felvételeket eredeti erdélyi és székelyföldi helyszíneken készítették: a Retyezátban, a Görgényi-havasokban és Csíksomlyón. A zarándoklat képei dokumentum felvételek, az 1941-es pünkösdi búcsúból. Az Emberek a havason képi világa következetes és egységes, annak ellenére, hogy két operatőrrel rögzítették. Szőts István a valós, sőt naturalista felvételeket erős filmnyelvi elemekkel ellenpontozta. A táj és a szereplők fotogéniája mellett a kameraállások nem csak sajátos légkört teremtenek, hanem meghatározzák az érzelem- és hitvilágot. Szőts több mint egy évtizeddel Ingmar Bergman és a francia újhullámosok előtt alkalmazza például a kamerába tekintést, ami erős modernista filmelbeszélési eszköz. Az ilyen szubjektív megteremti a történetben a nézői azonosulás lehetőségét – a halott Annával, a kalauzzal és az utasokkal a vonaton – és a túlvilággal való kapcsolatkeresést, amikor Gergő haldokolva a már korábban elhunyt feleségét szólítja.

Szőts Istvánnak ez a filmje, és általában az életműve a magyar filmművészet kiemelkedő értéke. Születésének 100. évfordulóján emlékkonferenciákat, vetítéseket és kiállításokat szerveztek; mindezek anyagából emlékkötetet adtak ki; az Emberek a havason pedig a szakmabeliek szavazata alapján bekerült az új Budapesti tizenkettő, minden idők legjobb magyar játékfilmjei közé.

Deák-Sárosi László