Faludi Ferenc, író, pap, rokokó költő (Németújvár, 1704. március 25. - Rohonc, 1779. december 18.)

Németújváron született, a vár kuruc ostroma idején, kisnemesi családban. Apja a Batthyány grófok császárhű tiszttartója, édesanyja kuruc érzelmű horvát családból származik. Tanulmányait előbb Kőszegen, majd a soproni jezsuita gimnáziumban folytatja. 1720-ban felvételét kéri a jezsuita rendbe. 1723 és 1725 között a Grazi Akadémia növendéke, filozófiai doktorátust szerez. Ezt követően négyéves tanári gyakorlatra küldik, előbb Pozsonyban, majd a jezsuiták pécsi iskolájában tanít.

1729-ben a rend Bécsbe rendeli, ahol egy évig matematikát, négy éven át teológiát hallgat. A végső fogadalmat 1738 februárjában teszi le. A grazi és a linzi akadémián tanít matematikát, amikor a rendtartomány főnöke Rómába küldi, hogy a magyar zarándokok gyóntatója legyen. Ezt a szolgálatot öt évig teljesíti, majd visszatér Magyarországra. Előbb a nagyszombati egyetemen tanít szentírástudományt, azután a bécsi Theresianum aligazgató-tanára, végül 1747-ben a nagyszombati Egyetemi Nyomda vezetésével bízzák meg. Ekkor adja ki első prózai fordításait, valamint mutattatja be a diákokkal iskoladráma-fordítását.

Három év múlva a kőszegi gimnázium vezetőjévé nevezik ki, itt viszi színre diákjaival másik olaszból készített drámafordítását, a Julius Caesar Aegyptus földjént. 1757-ben Pozsonyba rendelik, itt húsz éven keresztül teljesít szolgálatot, hol mint a gimnázium, hol mint a rendi könyvtár igazgatója. Pozsonyi évei alatt további fordításokat készít, valamint kiadja saját elmélkedéseit Szent ember, vagyis szent életre vezető istenes oktatások címen. 1773-ban, amikor XIV. Kelemen pápa feloszlatja a jezsuita rendet, az idős Faludi szülőhelyére vonul vissza: haláláig (1779. december 18.) a Rohoncon, a Batthyány család által alapított szegényház igazgató-lelkészeként tevékenykedik.

Életében csak prózai munkái jelennek meg, mindössze negyvenhat darabból álló lírai termését halála után adják ki. A magyarországi rokokó költészet legjelentősebb alkotója, könnyed, játékos versei többnyire helyzetdalok és leírások, valamilyen alkalom apropóján (névnapra, avatásra stb.). Kedvelte a rövid sorokat, a tiszta rímeket, strófaképletei változatosak. Formagazdag versépítkezése a modern magyar dalköltészet előfutárává avatja. Ő írta az első magyar szonettet (A pipárul). Egész életében több nyelven olvas, tanul. Teológiai és filozófiai műveltsége mellett otthonos az ókori ismeretekben is, kora új tudományaiban is.

Állomáshelyein kijár falvakba egyszerű nép, a földművesek nyelvét tanulmányozni. Tapasztalatait feljegyzi, és amit idegen nyelven hall, azt megpróbálja elmondani magyarul. Ha nincs rá szó, alkot egyet és így lesz a nyelvújításnak is fontos előfutára. Sajnovics Jánosnak a finnugor nyelvészetet megalapozó munkája számára ő írja át modern magyar nyelvre a Halotti beszédet. Téli éjszakák című regénye az egyik első magyar keretes elbeszélés. Faludi tudatosan keresi az összhangot a magyar népies és a nyugat-európai ritmika között. Igyekszik magyaros-hangsúlyossá változtatni az időmértékes formákat. A híres sorban - Fortuna szekerén okosan ülj - tulajdonképpen a magyar hangsúlyos daktilusokat alkotott. A régi magyar, kizárólag hangsúlyos verselés és a XVIII. század végén kezdődő újfajta verselési törekvések között Faludi költészete a legfontosabb állomás.

Ajánlott vers: Forgandó szerencse

http://mek.oszk.hu/06200/06222/html/makolt180010012.html