Fedák Sári, színésznő (Beregszász, 1879. október 26. – Budapest, 1955. május 25.)

Rákosi Szidi színésziskolájában tanult. 1899-ben Pozsonyban kezdte pályáját. 1900-tól a Népszínházban, 1901-től a Magyar Színházban, 1902-től a Vígszínházban, 1903-tól a Király Színházban játszott. 1906-ban magas gázsival visszaszerződött a Népszínházba, ahonnan a csődbe ment igazgató, Vidor Pál öngyilkossága miatt távozni kényszerült.

1908-ban Berlinben, 1909-ben Bécsben, 1910-ben Londonban és Párizsban lépett fel. 1909-1914 között ismét a Király Színház primadonnája volt. 1911-1912-ben járt Párizsban és Bécsben. 1915-1919-ben a Magyar Színházban és a Vígszínházban szerepelt. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi eszmék propagálója lett, ezért Bécsbe menekült. 1920-ban a Király Színházban, 1921-ben a Vígszínházban, 1923-ban a Fővárosi Operettszínházban, 1924-ben ismét a Vígszínházban működött.

1922-ben, 1924-ben, 1925-ben, majd 1934-ben bejárta az Amerikai Egyesült Államok magyarlakta városait. 1929-ben és 1931-ben Bécsbe szerződött. 1926-1927-ben a Vígszínházban, 1928-ban a Városi Színházban és a Belvárosi Színházban, 1929-30-ban a Király Színházban, a Városi Színházban és a Magyar Színházban, 1932-33-ban a Vígszínházban, 1935-ben a Royal Orfeumban és a Magyar Színházban, 1936-ban a Vígszínházban, a Royal Színházban és a Pesti Színházban játszott. 1939-ben és 1941-ben a Vígszínház, 1940-41-ben a Magyar Színház, 1942-1944 között az Új Magyar Színház vezető színésznője volt. 1944-végén elmenekült az országból, a bécsi Donausender rádióban vállalt szerepe miatt a népbíróság egy év börtönre ítélte. Ennek letöltése után Nyáregyházán élt.

Új típusú leány- és asszonyalakokat vitt színpadra. Sajátos pózaival, a hagyományossal merészen szakító játékával, különc egyéniségével vívta ki vezető szerepét a korabeli színházi életben. Énekhangja kidolgozatlan volt, de erotikus kisugárzásával, szokatlan táncaival, extravagáns személyiségével meghódította a közönséget. A korabeli írók, költők (Ady Endre, Juhász Gyula) rajongással szóltak róla. Molnár Ferencnek - hosszú együttélés után - 1922-1925 között volt a felesége.

Fontosabb szerepei: Molly (Jones: Gésák); Bob herceg (Huszka Jenő); Kukorica Jancsi (Kacsoh Pongrác: János vitéz); Leányka (Verő György); Rab Mátyás (Czobor Károly); Ilona grófnő (Lehár Ferenc: Cigányszerelem); Sybill (Jacobi Viktor); Antónia (Lengyel Menyhért); Kamilla (Molnár Ferenc: Farsang); Fehér Anna (Gárdonyi Géza); Koltay Babu (Eisemann Mihály: Ezüst menyasszony); Victoria (Ellis: Vihar az egyenlítőn); Tarcali Darázs Katalin (Eisemann Mihály: Tokaji aszú).

Fő művei: Útközben (1-2, 1929); Te csak aludj, Liliom. (2009).

Irodalom: Szyl Géza: Fedák-album (1903); Verő György: A Népszínház Budapest színi életében, 1875–1925 (1925); Kellér Andor: Bal négyes páholy (1960); Bános Tibor: Aki szelet vet… (1986); Vörös Tibor: A Fedák (1990); Dívák, primadonnák, színésznők (kiállítási katalógus, szerkesztette Gajdó Tamás, 2003); Heltai Gyöngyi: Fedák Sári, mint „emlékezeti hely” (Korall, 2004. szeptember).