100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Fényi Gyula

Eddigi szavazatok száma: 0

Fényi Gyula (eredetileg Fink István), természettudós, napkutató (Sopron, 1845.január 8. - Kalocsa 1927.december 21.)

Fényi Gyula Fink István néven látta meg a napvilágot, a család több tagja ma is ezt a nevet használja – nevét belügyminisztériumi engedéllyel magyarosította Fényire, a Gyulát (mint Julius) a jezsuita rendbe való belépésekor vette fel.

A bencés rend soproni gimnáziumának diákja volt. Matematika és fizika iránti természettudományos érdeklődése már korán megmutatkozott. 1864-ben jelentkezett a jezsuita rendbe. Nagyszombatban filozófiát, klasszika-filológiát, matematikát és fizikát tanult, 1871 és 1874 között a jezsuita rend kalocsai gimnáziumában tanított fizikát. 1874-től 1878-ig Innsbruckban teológiai tanulmányokat folytatott. 1877-ben szentelték pappá.

1878 és 1882 között a neves jezsuita csillagász, Karl Braun tanítványaként, majd asszisztenseként a kalocsai Haynald Obszervatóriumban dolgozott. Ezután 1885-ig Pozsonyban tanárkodott, majd a kalocsai obszervatóriumot igazgatta 1913-ig. Elsősorban a Nap, és ezen belül a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet is szerzett. Megfigyeléseit többnyire a Haynald Obszervatórium publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki. Több mint harminc éves észlelési anyaga a protuberancia kutatásának nélkülözhetetlen forrásává vált, olyan részletességgel végezte megfigyeléseit, amelyre a fényképezés és a mozgófilmes rögzítés alkalmazásáig szinte nem is volt példa. Különösen értékes munkát végzett a protuberanciák mozgásának vizsgálata terén, ezeket az adatokat számos külföldi kutató felhasználta a kísérletei során. Elsőként észlelte egy napkitörés színképét, tisztázta  „szpikulák” magasságának és eloszlásának kérdését, megállapította a protuberanciák helyzetváltozását a naptevékenységi ciklus során. Értékes üstökös megfigyeléseket is végzett. A csillagászat mellett jelentős meteorológiai észlelő munkát folytatott, és több új eredménnyel, elgondolással gyarapította a légkörtan tudományát.

1916-tól – több más, külföldi tudós társaság mellett, mint például az Instituto Solare International vagy az Astronomische Gesellschaft – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1927. december 21-én, pár nappal 83. születésnapja előtt hunyt el Kalocsán. Nevét egy kráter őrzi a Holdon, továbbá a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és az ez előtti tér. 2010-ben a Nemzetközi Csillagászati Unió róla nevezte el a 115254 Fényi kisbolygót.

<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>