Budapesten a nagykörúti városkép – a Combinó villamosok megjelenéséig – valamint a Duna-partok elképzelhetetlenek a Ganz gyár által az 1960-as évek végén gyártott „ipari csuklós”, hivatalosan CSMG típusjelű villamosok nélkül.

Az 1950-es években a villamosvasúti társaság a sikeres UV program után új járműbeszerzési elvet dolgozott ki. Míg az FVV Füzesi Főműhelyében a „Bengálikat” építettek, addig a Ganz- MÁVAG-ban az UV ötödik sorozatának gyártása alatt már tervezték a következő villamost.

A közös nevező megtalálása nehézségekbe ütközött. A gyár egyirányú villamost szeretett volna, amihez a végállomási hurokványágok akkor még rendelkezésre álltak, ellenben a megállók hol a bal, hol a jobb oldalon voltak. A kétoldali ajtóelrendezés azonban csökkentette a befogadóképességet.

Kompromisszumos megoldásként született meg először hat-, később a prototípus hibáit kijavítva nyolctengelyes csuklós villamos terve, amely 1965. december 30-án már le is tette a hatósági vizsgát.