100 híres (béta)

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>

Géza fejedelem

Eddigi szavazatok száma: 0

Géza fejedelem (940 körül – 997)

Árpád nagyfejedelem dédunokája és a 970 körül meghalt Taksony fejedelem fia és örököse. Géza fejedelem volt az, aki az egymással csak laza szövetségben álló törzsi államocskákból területi alapon szerveződő központosított államot szervezett.

970-re a magyar törzsek európai hadjáratai fokozatosan ellehetetlenültek, sőt a nyugati gyepü jó része is elveszett két bajor őrgrófság létrehozása nyomán. Géza fejedelem számára világossá vált, hogy a folyamat megállításához alapvető változásokra lesz szükség. Mindenekelőtt diplomáciai akcióba kezdett és békekövetséget indított I. Ottó német-római császárhoz, ahol hivatalosan is lemondott a nyugati gyepük nagy részéről, kifejezte megtérési szándékát és egyben térítő püspököt kért országa számára. A megállapodás létrejöttét mutatja egyrészt, hogy a 972-ben az udvarába megérkező Brúnó püspök a kíséretéhez tartozó mintegy ötszáz előkelővel együtt őt is megkeresztelte, másrészt hogy 973 húsvétján Géza fejedelem követei megjelentek I. Ottó császár quedlinburgi gyűlésén. Ezt követően éles harc kezdődött a passaui püspökség és a salzburgi érsekség között a megszervezendő új magyar egyháztartomány feletti joghatóság megszerzése érdekében. Géza azonban azt már nem engedte, hogy az óhatatlanul világi függőséget is eredményező egyházszervezeti kapcsolat alakuljon ki a birodalommal. Az is nagyon valószínű, hogy Géza, aki a pogány szokásaival nem hagyott fel, csak politikai érdekből lett keresztény. A térítés viszont, legalábbis a Dunántúlon, gyorsan haladt. Piligrim passaui püspök egyik levele alapján a keresztények itt többségbe is kerültek.

Géza a külső veszélyek elhárítása után kezdhetett hozzá az ország belső átszervezéséhez, a fejedelemnek egyáltalán nem engedelmeskedő törzsfők hatalmának megtöréséhez. A véres belháborúk részleteit nem ismerjük, de bizonyosnak tűnik, hogy Géza először a nyugati törzsek ellenállását törte meg, bár lehetséges, hogy ezzel csak azt folytatta, amit az apja, Taksony már elkezdett. A törzsi területeket területi alapon szervezett tartományokká alakította, amelyeknek élére rokonait, illetve saját megbízható embereit állította. Talán így került Somogyország élére Géza rokona, Koppány apja, Tar Zerind.

A keleti törzsek ellen vívott háborúk után kerülhetett az északkeleti területek élére a csatlakozott segédnépek, a kabarok egyik vezetője, az Aba nemzetség őse. A központi hatalom legnagyobb ellenségének, a „gyuláknak”, az Észak-Erdélybe visszaszorított törzsét Géza házasság útján pacifikálta. Feleségül vette a törzsfő Sarolt nevű, bizánci keresztény vallású leányát. Egyik lányát Gabriel Radomir bolgár cárevicshez, egy másikat pedig I. Boleszlav lengyel herceghez adta feleségül. Bizonyos, hogy ezek a házasságok kizárólag Géza politikai céljait szolgálták, hiszen a nagyfejedelemnek eszében sem volt az új szövetségeseit megsegíteni a bizánciak, vagy a csehek ellen.

Géza egyedül Civakodó Henrik bajor herceggel vállalt föl egy külső háborús konfliktust a 980-as években, de inkább csak III. Ottó császár bizalmának elnyerése érdekében. A fejedelem számára ugyanakkor Adalbert prágai püspök segítsége bizonyult a leghasznosabbnak. Adalbert közbenjárására 996 májusában XV. János pápa valószínűleg felhatalmazta a magyar fejedelmet egy saját egyházszervezet létrehozására. Géza a felhatalmazás nyomán alapíthatta meg a (pannonhalmi) Szent Márton bencés monostort, nyilván az egyházszervezéshez szükséges papság kinevelése érdekében. Még ugyanebben az évben, talán szintén Adalbert közvetítésével Géza fiához, Istvánhoz a bajor-magyar béke zálogaként feleségül adták a néhai Civakodó Henrik bajor herceg lányát, Gizellát, a későbbi II. (Szent) Henrik német-római császár húgát. A korszakalkotó jelentőségű házassági megállapodás tartalmazhatta Géza számára azt a kötelezettséget, hogy a szokásjog szerinti örökössel, Koppánnyal szemben a fiát teszi meg utódává. Géza, akit végül keresztény uralkodóként a székesfehérvári Péter-Pál templomban temettek el, a halálakor közel jutott ahhoz, hogy ő legyen a magyar keresztény királyság megalapítója.

(Baják László)

Alkotó / Alkotás: 
Alkotó
<< A rovat előző cikkeA rovat következő cikke >>