Gobbi Hilda, színésznő (Budapest, 1913. június 6. - Budapest, 1988. július 13.)

Kossuth-díj (1949), érdemes művész (1950) és kiváló művész (1955). A színiakadémia elvégzése után 1935-ben a Nemzeti Színház szerződtette. Részt vett a Független Színpad és a Vasas Szakszervezetek művészestjein. 1960–1970 között a József Attila Színházban, 1971-től ismét a Nemzeti Színházban, 1982-től a Katona József Színházban játszott.

Sokoldalú művészként eszköztelenül mély jellemábrázolással, drámai erővel keltette életre szerepeit. Gyakran élt szélsőséges színészi eszközökkel is. Színészi skálája a tragédiától a vígjátékig valamennyi színjátéktípust felölelt. Népszerűségét növelte kivételes humora, karikírozó képessége. Jelentős társadalmi tevékenységet folytatott. Kezdeményezésére jött létre a Horváth Árpád színészkollégium, a Jászai Mari és Ódry Árpád Színészotthon, ő teremtette meg a Bajor Gizi Színészmúzeumot.

Fontosabb szerepei: Aase (Ibsen: Peer Gynt); Pernelle-né (Molière: Tartuffe); Szent Johanna (Shaw); Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály); Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Mrs. Pearce (Shaw: Pygmalion); Rizi (Örkény István: Pisti a vérzivatarban); Eugénia (Mrożek: Tangó); Vénasszony (Spiró György: Csirkefej).

Ismertebb filmjei: A hölgy egy kissé bogaras (1938); Mágnás Miska (1948); Janika (1949); Különös házasság (1951); Vörös tinta (1959); Az aranyember (1962); Ketten haltak meg (1966); Sellő a pecsétgyűrűn (1967); A varázsló (1969); A vőlegény nyolckor érkezik (1972); Amerikai cigaretta (1977); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1978).

Műve: Közben (1982).

Irodalom: Gách Marianne: „Elveim, álmaim nem változtak” (Film, Színház, Muzsika, 1981. január 31.); Gergely Ágnes: Huszonegy (1982); Palotai Erzsi: Gobbi Hildáról (Palotai Erzsi: Arcok fényben és homályban, 1986); Spiró György: Beszélgetés Gobbi Hildával (Új Tükör, 1988. június 5.); Molnár Gál Péter: Gobbi Hilda halálára (Népszabadság, 1988. július 14.); Tarján Tamás: Gobbi Hilda lelke (Kritika, 1988. október).