Gróf Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mirov, 1957. március 8.)

A szlovákiai magyarság mártír politikusa. Konszenzuskereső politikája és az 1940-es években végzett zsidómentő cselekedetei ellenére háborús bűnösnek nyilvánították és Szlovákiában a hivatalos álláspont szerint ma is annak tartják.

A főnemesi Esterházy-család galántai ágából származott. A trianoni országcsonkítást otthoni birtokán élte meg, ahol az 5000 holdból meghagyott 500 holdon gazdálkodott tovább a csehszlovák földreformot követően. Az 1930-as évek elején kapcsolódott be aktívan a kisebbségi magyar politikai életbe. 1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották, 1935-ben pedig Kassáról bekerült a prágai parlamentbe. Felszólalásaiban kiállt a csehszlovákiai magyarság nyelvi és kulturális jogaiért. A szlovákiai ellenzéki magyar pártok 1936. évi egyesülése után az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Masaryk elnök 1935-ös lemondásakor Esterházy és magyar képviselőtársai Edurad Beneš külügyminiszter mellett sorakoztak fel, így hozzájárultak elnökké választásához. Beneš a nemzetiségi miniszteri tárcát kínálta fel neki, de nem fogadta el. Jó kapcsolata a köztársasági elnökkel ennek ellenére megmaradt, többször tárgyaltak.

Esterházy mélyen igazságtalannak tartotta a magyarságot sújtó trianoni határokat, de az erőszakos határmódosítást ellenezte. Az etnikai alapú békés revíziót a szerződést aláíró nagyhatalmak segítségével kívánta végrehajtani. Az 1938. évi bécsi döntés előkészítésében aktívan részt vett. Tárgyalásokat folytatott a csehszlovák válság békés megoldása érdekében Milan Hodža csehszlovák miniszterelnökkel, Jozef Tiso szlovák politikussal, későbbi miniszterelnökkel, a brit küldöttség vezetőjével, a magyar kormány több tagjával és Ciano olasz külügyminiszterrel is. A komáromi tárgyalásokon és a bécsi döntést meghozó konferencián azonban nem volt ott. A bécsi döntést követően, 1938. november 11-én Kassán a város képviselőjeként fogadta a bevonuló magyar hadsereget és üdvözölte Horthy Miklóst. Ő maga azonban nem Magyarországot választotta, hanem az önállósult Szlovákiában maradt, ahol a Magyar Párt elnökeként, az itt maradt közel 60 ezres magyarságot képviselte egyedül a szlovák parlamentben.

A Tiso-féle elvakultan németbarát, szélsőjobboldali pozsonyi parlamentben Esterházy következetesen náciellenes politikát képviselt. Megtiltotta, hogy pártjában fasiszta tagozatot hozzanak létre, a zsidó tagokat pedig nem volt hajlandó kizárni. Fellépett a szlovák hatóságok zsidóellenes atrocitásai ellen, magyarországi útlevelekkel segítette a lengyel menekültek és zsidók szökését. Nagy felháborodást váltott ki a fasiszta szlovák sajtóban, amikor a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a szlovákiai zsidók deportálása ellen, 1942. május 15-én. Többek között  emiatt végül teljesen elszigetelődött, a parlament megfosztotta mentelmi jogától is. A Gestapo először megfigyeltette, majd elrendelte a letartóztatását, ezért bujkálni kényszerült. A háború vége Pozsonyban érte, ahol egy orosz járőr letartóztatta, de szabadon engedték. A kommunista Gustáv Husák belügyi megbízottnál tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes passzusai ellen (a Beneš-dekrétumok első lépcsője). Husák utasítására letartóztatták és 1945. június 25-én átadták a szovjet hatóságoknak, akik Moszkvába vitték és fasiszta pártban való politizálás címén tízéves kényszermunkára ítélték, majd Szibériába szállították.

Esterházy Jánost távollétében 1947. szeptember 16-án Pozsonyban koholt vádak alapján háborús bűnösnek nyilvánították és kötél általi halálra ítélték. A vádirat Csehszlovákia „szétveréséért” és Szlovákia fasizálódásáért tette felelőssé. A Szovjetúnió 1949 tavaszán kiadta a csehszlovák igazságügyi szerveknek, hogy a halálos ítéletet végrehajtsák. Végül elnöki kegyelemben részesült, életfogytiglani börtönbüntetésre változtatva a halálos ítéletet, ezt az 1955-ös amnesztia során 25 évre csökkentették. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, végül súlyos tüdőbajban a mírovi börtönben halt meg. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak, maradványait csak 2007-ben sikerült azonosítani egy prágai temető tömegsírjában. Esterházyt mindmáig nem rehabilitálták és így zsidómentő tevékenységéért sem tüntették ki.

(Balahó Zoltán)