Gróf Festetics György (Ság, 1755. január 1. – Keszthely, 1819. április 2.)

Gróf, nagybirtokos, az első magyar mezőgazdasági főiskola, a keszthelyi Georgikon megalapítója. A horvátországi Turopoljéből származó Festetics család a 17. században telepedett meg Magyarországon, és házasság révén először Tolna, majd Somogy és Fejér megyékben szerzett birtokokat. A 18. század első felében pedig György nagyapja Keszthelyen vásárolt földeket. Apját, Festetics Pál főispánt, aki Mária Terézia feltétlen híve volt, a királynő 1772. évben a magyar kamara elnökévé nevezte ki, és grófi rangra emelte. György 1768-tól 1775-ig a bécsi Theresianumban tanult, majd ennek elvégzése után szülei kívánságára a magyar kamaránál, később pedig a horvát királyi tanácsnál helyezkedett el, hogy közigazgatási és pénzügyi gyakorlatot szerezzen, és így alkalmassá váljon magas rangú állami hivatal betöltésére.

A hivatalnokélet azonban nem nyerte meg a tetszését, ezért 1778-ban katonának állt a Nádasdy-huszárezredbe. 1786-ban a magyar nemesi testőrséghez került Bécsbe, ahol megismerkedett a francia felvilágosodás eszméivel. Mint a Graeven-huszárezred alezredese több tiszttársával együtt, 1790-ben Pesten állomásozott, amikor a júniusban összehívott országgyűlésen, mint főrendnek, neki is joga volt személyesen megjelenni. Az országgyűlésen Laczkovics János kapitánnyal – a magyarországi jakobinus mozgalom egyik későbbi résztvevőjével – együtt kérte a magyarországi ezredek béke idején való itthon tartását és azt is, hogy a német tisztek helyett magyarokat alkalmazzanak a Magyarország területén állomásozó csapatoknál. Valamint azt is, hogy a szolgálati és a vezénylő nyelv a magyar legyen. II. Lipót ettől kezdve a bécsi udvar veszélyes ellenfelei között tartotta számon. Először letartóztatták és több hétig fogságban tartották, majd egy németalföldi ezredhez, később pedig Milánóba vezényelték. Mivel elvesztette az uralkodó bizalmát, 1791-ben leköszönt rangjáról, nyugdíjazását kérte, és családi birtokára Keszthelyre vonult vissza, ahol a még nagyatyja által tervbe vett családi gazdaság megállapításán munkálkodott. Zala vármegyében folytatott ellenzéki szerepe miatt I. Ferenc 1798-ban megfosztotta kamarásságától, és eltiltotta a bécsi udvartól.

Miután visszavonult Keszthelyre, sikerült példát mutatni honfitársainak arra, hogy egy közélettől eltávolodó főúr is lehet aktív részese Magyarország megújításának. Bőkezűen pártfogolta a nemzeti kulturális törekvéseket. Saját, több ezer holdas birtokán tapasztalta a magyarországi mezőgazdaság elmaradottságát. Felismerte, hogy a keze alatt dolgozó gazdatisztek szakismerete hiányos. Ezért az általa kiadott utasításokat, szabályokat a gazdatiszteknek le kellett másolniuk és el kellett sajátítaniuk. Ezeket később kérdez-felelek alapon számon kérte tőlük. Ez a didaktikai módszer a korban igen elterjedt káté-műfajt veszi alapul, amelyet Martinovics Ignác is használt. A korszerűsítés érdekében meghívta Nagyváthy Jánost jószágigazgatónak („directornak”), az akkor alakult központi birtokirányítási szerv, a Keszthelyen működő „Directio” vezetőjének, aki korábban hat évig szolgált a bécsi udvarnál. Azok a talajjavítási és egyéb eljárások, gazdasági utasítások, amelyekről a Festetics-birtok ismert volt, Nagyváthy nevéhez fűződnek.

1797-ben megalapította a Georgikont, Európa első felsőfokú mezőgazdasági oktatási intézményét, amely mellé 400 hektáros tangazdaságot hozott létre. Az alapításánál Nagyváthy javaslatait, Albrecht Thaer és Tessedik Sámuel tanácsait is kikérte. Az egykor ellenzéki beállítottságú gróf az uralkodó, Ferenc osztrák császár és magyar király kegyeit kereste, aki 1800-ban visszavonta Festetics György udvari kitiltását. A Georgikont József főherceg nádor ünnepélyes keretek között nyitotta meg Keszthelyen 1801-ben. A nádori látogatás fénypontja a georgikoni szántás volt: a főherceg megfogta az eke szarvát és néhány barázdát maga is szántott, Festetics pedig az ökröket vezette.

A nyolc intézetből álló Georgikonban a gazdatisztképzés mellett leendő uradalmi ügyvédeket, erdészeket és mérnököket is oktattak. Középfokú oktatásban részesültek a vincellérek, a ménesmesterek és a geodéták. A vadászok, a lovászok, a béresek és a gazdaasszonyok a legfontosabb szakmai alapismereteket sajátíthatták el. Az elméleti oktatáshoz gyakorlati képzés kapcsolódott. A tangazdaságban rendszeresen trágyáztak, vetésforgót alkalmaztak, törzslapon tartották nyilván a nyugati fajtájú szarvasmarhákat, valamint gépeket és eszközöket használtak. Példát mutattak a belterjes gazdálkodásból.

1817-től a gróf uradalmi székhelyén, Keszthelyen Helikon néven irodalmi ünnepségeket rendezett. 1817 és 1819 között évenként két ünnepet tartottak, az egyiket február 12-én, I. Ferenc király születésnapján, a másikat május 21-én, a georgikoni vizsgák táján. Az ünnepségekre földbirtokosokat, írókat és tudósokat hívott meg. Az ünnep előestéjén a gimnáziumban színielőadás volt, a várost kivilágították. Másnap szentmisével kezdődött a program, ezt követte a díszülés, melyen a Georgikon tanárai és növendékei magyar, német és latin nyelven tartottak előadásokat, szavaltak, magyar és német dalokat adtak elő. Végezetül lehetőség nyílt a tangazdaság megtekintésére is. Az országos hírűvé vált ünnepségek keretében hangversenyt, fényes lakomát, bált tartottak, fát ültettek a korábban élt magyar írók emlékére, majd a gróf jutalmakat, írói ösztöndíjakat osztott ki.

Festetics György mezőgazdaság-fejlesztő, kultúratámogató tevékenysége mellett a hazai tudományos életnek is egyik fő pártolója és előmozdítója, a göttingeni tudós társaságnak levelező tagja volt. A fent említettek mellett nevéhez fűződik a keszthelyi kastély továbbépítése, benne a Helikon könyvtár létrehozása, a fenékpusztai ménes fenntartása, Hévíz gyógyfürdővé fejlesztése is.

(Aczél Eszter)