Gróf Hadik András (Csallóköz, 1710. október 16. − Bécs, 1790. március 12.)

Huszártiszt, tábornagy, a bécsi Udvari Haditanács elnöke. Felvidéki kisnemesi család gyermeke, aki 22 éves korában már zászlósként szolgált a Dessewffy-huszárezredben. Az 1736-1739 között zajló osztrák-török háborúban tanúsított vitézsége révén huszárkapitánnyá nevezték ki. Ettől kezdve katonai pályafutása meredeken ívelt felfelé, hiszen 1744-ben már ezredes, majd 1747-ben tábornok. A Szilézia birtoklásáért vívott hétéves háborúban tanúsított rendkívüli hősiességéért Mária Terézia 1756-ban altábornaggyá léptette elő. Hadik máig legemlékezetesebb haditette Berlin megsarcolása volt.

3460 főt számláló hadosztálya 1757. október 10-én indult Berlin felé, ahová 16-án érkezett meg úgy, hogy a gyalogságot kocsikon és lovasok mögé ültetve szállíttatta. A porosz fővárost védő helyőrség létszáma 5511 fő gyalogos katona volt, s ezért Hadik csapatait a Berlin melletti erdőkben úgy állította fel, mintha hatalmas ellenséges erő vette volna körül a poroszokat. Levélben szólította fel a városi tanácsot 300.000 tallér hadisarc és a felprédálás alóli váltságdíj (Brandsteur) megfizetésére. A porosz királyné, a miniszterek és a polgárok képviselői óriási megdöbbenéssel olvasták az altábornagy sorait, de a levelet azzal a kifogással utasították el, hogy nincsenek meggyőződve a hitelességéről. Több sem kellett erre Hadik tábornoknak, aki azonnal Berlin megrohanása mellett döntött. A két hat fontos ágyú egyike Thum György tűzmester pontos célzása következtében eltalálta a Spree folyó hídján lévő kapu felvonóláncát, mire a felhúzott híd leesett és így Hadik csapatai betörtek a porosz fővárosba és komoly kézitusa után legyőzték a helyőrséget. Berlin így már azonnal hajlandó volt a hadisarcot és a váltságdíjat kifizetni, amely ekkor már 267.474 tallérra és 75.000 talléros váltóra rúgott. Nagy Frigyes porosz király (1740-1786) értesülve a fővárosában történt sajnálatos eseményekről, azonnal Berlin segítségére sietett. Csapatai 1757. október 18-án érkeztek a fővárosba, de akkora már Hadik egységei elhagyták Berlint és erőltetett menetben az osztrák csapatok felé indultak, ahová komoly veszteségek nélkül érkeztek meg.

Híres rajtaütéséért Hadik András megkapta a létező legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia Rend nagykeresztjét. 1767-től 1768-ig Erdély katonai kormányzója és királyi biztosa volt. 1772-ben Lengyelország felosztásakor a megszálló császári csapatok főparancsnoka. 1774-ben nyerte el a lehető legmagasabb tábornoki rangot, a tábornagyi címet. Ettől az évtől kezdve a bécsi Udvari Haditanács elnöki tisztségét látta el haláláig. 1789-ben II. József a török ellen felvonult hadsereg főparancsnokává nevezte ki, de ezt már súlyosan romló egészsége miatt nem tudta elvállalni. A következő év tavaszán hunyt el az egyik legvitézebb huszártiszt, aki Berlin megsarcolásával méltán vívta ki az akkori Európa csodálatát.

(Kovács S. Tibor)