Grosics Gyula (Dorog, 1926. február 4. - Budapest, 2014. június 13. )

Legnagyobb sikerei:

• olimpiai bajnok (Helsinki, 1952),
• Európa Kupa-győztes (a nemzetek között zajló kupasorozat 1948-tól 1953-ig tartott),
• az Anglia – Magyarország 6:3 /„az évszázad mérkőzése”/ résztvevője (London – Wembley, 1954. XI. 24.),
• a Magyarország - Anglia 7:1 mérkőzés résztvevője (Budapest - Népstadion, 1954. V. 23.),
• világbajnoki ezüstérmes (Bern, 1954) és
• négyszeres magyar bajnok.

Az Aranycsapat kapusa. 1947 és 1962 között: 86-szoros válogatott volt. 1952-ben Az év sportolójává, 1959-ben Az év játékosává, 1999-ben minden idők legjobb magyar kapusává választották. Hat alkalommal hívták meg a világválogatottba, négyszer jelölték Aranylabdára. Három vb-n vett részt (1954, 1958, 1962).

1955 januárjában - másodmagával - egy évre mindennemű sporttevékenységtől eltiltotta a szövetség, egyidejűleg az Államvédelmi Hatóság hosszú időn át zaklatta. 1956 után sportpályafutását Tatabányán folytatta, 1963-ig. 82. születésnapján egy álom vált valóra, amikor a Ferencváros leigazolta.

1960-ban edzői (Sportvezető és Edzőképző Intézet), 1965-ben sportszervezői oklevelet szerez (Testnevelési Főiskola). Először a Tatabányai Bányász majd a Salgótarjáni BTC, később a KSI edzője volt. 1966 és 1968 között Kuvaitban dolgozott. 1968-tól 1976-ig a Volán SC elnöke volt.

Díjak, elismerések: a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület tagja (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1993), a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérme (1995), a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérme (1995), Magyar Örökség díj (1996), Dorog díszpolgára (2001), Szent István díj (2007), Magyar Szabadságért díj (2008), Budapest díszpolgára (2009 – az elismerést 2010-ben fogadta el), Príma Primissima-díj (2009), a Nemzet Sportolója (2011).

2008 novemberében a kelenföldi Budai Sport Általános Iskola felvette a nevét. 2009 májusában róla nevezték el a Katolikus Labdarúgó Akadémiát. A Felcsúti Labdarúgó Akadémia tiszteletbeli elnöke.