Gyarmati Dezső (Miskolc, 1927. október 23. - Budapest, 2013. augusztus 18.)

Legkiemelkedőbb eredményei:

• kétszeres főiskolai világbajnok (Párizs, 1947; Berlin, 1951),
• háromszoros olimpiai bajnok (Helsinki, 1952; Melbourne, 1956; Tokió, 1964),
• kétszeres Európa-bajnok (Torino, 1954; Lipcse, 1962) és
• hétszeres magyar bajnok (1948, 1950, 1952, 1955, 1962, 1963, 1965).

A Melbourne-i olimpián a magyar küldöttség forradalmi bizottságának elnöke volt. 1958-ban amnesztiával tért haza, mégis két év eltiltást kapott. Segédmunkásként dolgozott. 1966-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett.

1973-tól 1980-ig, illetve 1985-től 1988-ig szövetségi kapitány volt. Szakmai vezetésével a magyar válogatott világ- (1973) és Európa-bajnok (1974, 1977), valamint olimpiai bajnok (1976) lett. 1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke, 1996-tól társelnöke, 2004 óta örökös tiszteletbeli elnöke. 1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) országgyűlési képviselője volt. 2005-től a Magyar Olimpiai Bizottság tagja.

Kitüntetések, elismerések: NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat (1993), Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület alapító tagja, 2005-ig: elnöke. MOB Érdemérem (2002). Budapest díszpolgára (2008), Príma-díjas (2008), a Nemzet Sportolója (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje - polgári tagozat (2010). 

2007-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos honlapján minden idők legnagyobb vízilabda-játékosának minősítették.

2009. június 6-a óta a hódmezővásárhelyi sportuszoda a nevét viseli.

2013 augusztusában hunyt el Budapesten, szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.