Gyarmathy Tihamér, festő (Pécs, 1915. március 8. – Budapest, 2005. január 9.)

Az 1930-as években a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János majd Kandó László növendéke volt. 1934-ben már kiállítóként szerepel a Műcsarnokban. 1936-ban Rómában tölt egy fél évet, ahol főleg az építészet, a térirányítás, a térrendezés ragadta meg. Ismeretséget kötött Piet Mondriannal, Beöthy Istvánnal, Jean Arp-pal, André Bretonnal és Max Billel. Első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg 1938-ban. Hazatérvén tagja az Európai Iskolának majd abból kiválva Kállai Ernő köré csoportosulva más művészekkel együtt létrehozzák a Galéria a 4 Világtájhoz nevű csoportot.

1947-ben már kiállította nonfiguratív képeit Párizsban, a Salon des Réalités Nouvelles tárlatán, 1948-ban pedig Budapesten volt egyéni kiállítása. A kommunista hatalomátvétel után az Európai Iskola és a nonfiguratív művészet is tiltólistára került. Gyarmathy családja megélhetését húsz éven át fizikai, majd műszaki munkával biztosította. Végül betegsége miatt nyugdíjazták, ezután nehéz anyagi körülmények között, de ismét a festészetnek élhetett. 1971-től körutazásokat tesz Nyugat-Európában, dolgozik és kiállít Belgiumban; 1973-ben eljut Afrikába is. 1985-ban megkapja érdemes művész, 1987-ban pedig a kiváló művész címet. 1990-ben, a rendszerváltás évében Kossuth-díjjal ismerik el életművét; 1991: Magyar Művészeti Akadémia, 1993-tól Széchenyi Művészeti Akadémia tagja volt.

A kor divatos irányzatait jól ismerő Gyarmathy a negyvenes évek második felében kezdett el absztrakt képein tudatosan a színekkel és a fényekkel foglalkozni. Ezután különleges hangulatú, szürreálisnak mondható, színekből és fényekből felépülő, különleges hatású nonfiguratív képeket festett. A szürreális absztrakcióból egy csak rá jellemző, geometrikusnak mondható elvonatkoztatásba jutott el.

1938-tól mintegy 50 egyéni kiállítása volt, és több mint 45 csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Köztéren egy 9×4,5 m-es vasplasztikája látható, amelyet az elblągi I. Térplasztikai Biennálén készít Lengyelországban 1964-ben. Magán- és közgyűjtemények őrzik képeit, köztük Bélai György, Sáránszki Péter magángyűjteménye, a Deák Gyűjtemény Székesfehérvárott, a Kiscelli Múzeum Budapesten, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Szombathelyi Képtár.

Játék emlékek, 1955; Olaj, farost, 53 × 43 cm. MNG Ltsz.: 69.121.T.