Heltai Gáspár, protestáns lelkész, szépíró, műfordító, nyomdász (Nagydisznód, 1510 - Kolozsvár, 1574)

Protestáns lelkész, szépíró, műfordító és nyomdász. Feltehetőleg a Szeben megyei Heltauban (Nagydisznódon) született, szász polgárcsaládban. Fiatalon valószínűleg a katolikus egyházzal és személyesen Brodarics Istvánnal ápol kapcsolatot, majd 1543-ban Wittenbergbe megy tanulni. A következő évtől német ajkú lutheránus lelkészként működik Kolozsváron. Magyarul 1536 után tanul meg.

A lelkészi hivatás mellett vállalkozásokba kezd: papírmalmot és nyomdát üzemeltet Kolozsváron. Heltai nyomdája a magyar igényeket, a magyar nyelvű irodalmat igyekszik kiszolgálni: magyarul írja, maga szerkeszti, fordítja a legtöbb itt megjelentetett könyvet, s valamennyit olyan következetes nyomdai helyesírással adja ki, hogy a széles körben  elterjedt Heltai-kiadványoknak igen nagy szerepük lesz a magyar helyesírás egységesülésében. Dávid Ferenc hatására elfordul a lutheránusoktól és antitrinitáriussá lesz 1569-ben. 1571-ig többségében vallásos jellegű művek jelennek meg nyomdájában: részenként nyomtatja ki a magyar nyelvű bibliát, értekezéseket fordít, de ettől kezdve 1574 nyarán bekövetkezett haláláig, Báthori István antitrinitárius könyvek kiadását megbénító cenzúrarendelete következtében már csak világi tárgyú munkák kinyomtatásával foglalkozik. Heltai Kolozsváron hal meg, valószínűleg 1574-ben.

Irodalmi munkássága jórészt fordítás, átköltés, átdolgozás; nagy számú betoldás, egész fejezetnyi kiegészítés. Magyar nyelvű munkásságának jelentősége egyrészt az igényes irodalmi nyelv kialakításában, másrészt a korabeli olvasói igényekhez igazodó tematika kidolgozásában áll. Polgári gyökereinek, neveltetésének hatása minden művében megmutatkozik: fontosnak tartja a patrícius öntudatú és életmódja alapján a városi értelmiséghez kötődő polgárság kereteinek, lehetőségeinek tisztázását, erkölcsi megerősítését.

Bár bibliafordítóként is számon tartjuk, legjelentősebb művei értekezései (Dialógus, Háló) és szépprózai munkái, köztük a Száz fabula, melyet 1566-ban ad közre, Aiszóposz meséi nyomán. A tanításra szánt ókori meseműfajt azonban szabadon kezeli: profanizálja, kiegészíti, értelmező záró-szövegekkel bővíti. A forrásként használt német eredetiben a mese inkább példázatként szolgál, ezzel szemben Heltai igyekszik az olvasó érzékeire és értelmére is hatni. A Száz fabula szelleme mélyen vallásos; ideálja az ésszel-munkával gazdagodó óvatos polgár életformája. Heltai mesegyűjteménye mindemellett igencsak világias és szórakoztató.

Ajánlott mű: Egy nemesemberről és az ördögről. In: Száz fabula

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/heltai_g/fabula/html/index.htm