Ady Endre, költő, újságíró (Érmindszent, 1877. november 22. - Budapest, 1919. január 27.)

Apai ágról kisnemesi, anyai ágról református lelkészcsaládból származik. Középiskoláit Zilahon nagykárolyi piarista gimnáziumban végzi (Jászi Oszkárral itt barátkozik össze), majd Debrecenben és Budapesten jogásznak tanul, Temesváron rövid ideig a királyi táblánál írnokoskodik. Egyetemi tanulmányait nem fejezi be, a tandíjra kapott pénz többnyire ekkor már a kocsmárosok zsebeibe vándorol. 1898-ban ismét megpróbálkozik a joggal Debrecenben, végül újságírónak áll.

1899-ben jelenik meg első kötete Versek címmel, de visszhangtalan marad. Debrecen után nagyváradi lapoknak dolgozik és továbbra is verseket ír, de újabb kötetének (Még egyszer) sincs sikere. Jó nevű újságíró, Nagyvárad éjszakai életének egyik központi figurája. Ekkor ismeri meg legendás szerelmét, a Párizsból hezelátogató Diósy Ödönné Brüll Adélt, akit Lédának nevez verseiben, aki miatt a kilenc évig tartó kapcsolat alatt hétszer is Párizsba utazik. Ettől kezdve élete Budapest, Párizs és szülőfaluja háromszögében telik. 1908-tól, a lap indulásától kezdve haláláig a Nyugat című folyóirat vezető költője, majd szerkesztője volt.

Több futó kapcsolat után 1917-ben feleségül veszi a tizenhét évvel fiatalabb Boncza Bertát, versei Csinszkáját, akivel 1911 óta levelezett. Házasságának köszönhetően Budapesten is otthonra talál, melynek nyugalmát ifjúkorában, Debrecenben szerzett, és egyre elhatalmasodó vérbaja miatt nem sokáig élvezheti. A világháború alatt nem jelentet meg verseket, üdvözli az őszirózsás forradalmat, elkötelezett híve a polgári radikálisoknak és Jászi Oszkárnak. Tisza István meggyilkolása után szélütést kapott és 1919. január 27-én halt meg. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravataloztatta fel az akkori hatalom.

Ady Debrecen után a gyorsan fejlődő polgárvárosba, Nagyváradra kerül, ahol megismerkedik a polgári radikalizmussal, itt válik a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakjává. Folyamatosan írja verseit is, s az 1906-ban megjelent Új versek című kötetével a magyar líra forradalmian új hangját teremti meg. Az igazi sikert az 1909-ben megjelent Vér és arany című kötetével éri el. Hívei és ellenfelei egyaránt a magyar irodalmi modernség úttörőjeként tartják számon. Benne forr össze a magyar szellem a nyugat szellemével. Késő romantikus, szimbolista, szürrealista, expresszionista stílusjegyek fedezhetők fel verseiben. A témák szintjén a magyar nemzeti múlt, a bibliai és a mitológiai utalások, a szerelem és halál romantikus összefüggése és a végességgel szembenéző mámoros életkultusz modern kifejezése jellemzi. 1906 és 1914 között nyolc verseskötete jelenik meg, majd az első világháború kirobbanásának döbbenete, betegsége, magánéleti gondjai miatt négy évig nem publikál, noha sok verset ír ez idő alatt is. Ezekből válogatja az életében megjelent utolsó kötetének anyagát Halottak élén címmel.

Ajánlott vers: Az eltévedt lovas

http://mek.niif.hu/00500/00588/html/vers1002.htm#31

Ajánlott esszé: Ismeretlen Korvin-kódex margójára

http://mek.niif.hu/00500/00583/html/ady55.htm

Keresés a MaNDA további oldalain:

mandadb.hu - mandarchiv.hu - filmhiradokonline.hu