Hevesy György (Bischitz), Nobel-díjas fizikus (Budapest, 1885. augusztus 1. - Freiburg im Breisgau (Németország), 1966. július 5.)

A jómódú családból származó Hevesy a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a budapesti tudományegyetemre. Azonban már egy évvel később Németországba utazott, ahol vegyészi tanulmányait befejezte. Végül a zürichi műegyetemen doktorált az „olvadékok elektrolízise” témában írt munkájából.

1911-ben Hevesy Manchesterbe ment Rutherfordhoz, hogy az akkori legmodernebbnek számító tudományág, a radioaktivitás legújabb kutatási eredményeit megismerje. Átfogó kémiai ismeretei nagy segítséget jelentettek Niels Bohr számára, aki akkor szintén Manchesterben tartózkodott. Kettejük között élethossziglan tartó barátság szövődött.

1912 végén Hevesy és Paneth Bécsben fontos vizsgálatokat végeztek az akkor még ismeretlen izotópkutatás terén, amelyek Hevesyt végül is 1913-ban a nyomjelzés felfedezéséhez vezették. 1918-ban Budapesten rendkívüli, 1919-ben pedig rendes egyetemi tanár lett.

Munkáját 1920-tól Niels Bohr intézetében folytatta Koppenhágában. Itt 1922-ben a Bohr-féle atommodell segítségével felfedezte a 72. rendszámú elemet, a hafniumot. Ugyanabban az évben kezdte első kísérleteit a nyomjelző technika alkalmazására a biológiában. Ebben az időben először növényekkel foglalkozott, és ólom- és tórium-izotópokat használt. 1926-ban elfogadta a meghívást a freiburgi egyetem fizikai-kémiai tanszékére. A következő nyolc évben kezdte Freiburgban a nyomjelző technika alkalmazását állati szöveteken. Ezekkel a kísérletekkel be tudta bizonyítani, hogy a tumorokban a bizmut koncentrációja nagyobb, mint az egészséges sejtekben. Amikor 1933-ban Hevesynek el kellett hagynia Németországot, újra Koppenhága mellett döntött. Itt fedezte fel 1934-ben az aktivációs analízist, amely – amint ő maga írta – a nyomjelzés „in vivo” módszere. Ez a minőségi és mennyiségi analízisnek egy igen érzékeny módszere, amellyel Hevesy végleg az orvosi, biológiai és biokémiai témák felé fordult.

A deutérium felfedezése után sikerült Hevesynek nehézvíz segítségével kimutatnia, milyen cserefolyamatok mennek végbe az aranyhal és a víz között, amelyben úszik.

1940-től kezdve tevékenységének súlypontját egyre inkább Stockholmba helyezte át, ahol biológiai kutatásai számára még kedvezőbb körülményeket talált. Ezekben az években fokozottan érdeklődött a dezoxi-ribo-nukleinsav (DNS) képződése iránt, ami által bizonyos rosszindulatú tumorok vizsgálatát előbbre tudta vinni.

Az izotópkutatás terén szerzett érdemei elismeréseképpen Hevesy 1943-ban kémiai Nobel-díjat kapott. A nemzetközi kitüntetés után is folytatta széleskörű kísérleteit. Többek között különféle anyagcsere-folyamatokat vizsgált, folytatta munkáját a tumorok területén, és idős korában kezdett a hematológia tanulmányozásával foglalkozni. A háború befejezése után Svédországban maradt, és felvette a svéd állampolgárságot. 397 publikációja jelent meg a világ legjelentősebb szaklapjaiban.