Id. RUBIK Ernő, mérnök, repülőtervező (Pöstyén, 1910. november 27. – Budapest, 1997. február 13.)

Tanulmányait a József Nádor Műegyetemen végezte. 1932-ben motoros pilótavizsgát tett.

1933-ban közreműködött Rotter Lajos Karakán gépének tervezésében és építésének irányításában. Első vitorlázó repülőgépét, az M 20-at, Jancsó Endrével együtt tervezte. 1937-ben Mitter Lajos asztalosmesterrel Esztergomban létrehozta az Aero-Ever kft-t, ahol Vöcsök iskola-vitorlázógépéből az évek folyamán kb. 300 darabot gyártottak. Az Aero-Evernél készült el még a Tücsök, a Pilis, a Cimbora, a Kevély, a Móka és a Futár vitorlázógép, valamint az R-14 Pinty kis motoros repülőgép.

Tervezési elve a könnyű, egyszerűen gyártható klubrepülőgépek létrehozása volt, melyeket az anyagilag kevésbé tehetős egyesületek is olcsón megvásárolhattak. 1949-től, az Aero-Ever államosításától 1951-ig az OMRE (Országos Magyar Repülő Egyesület) repülőgép-tervező irodáját vezette, ahol Koma, Lepke, Június 18 és 0E-01 vitorlázógépeit, valamint Kánya motoros vontató repülőgépét tervezte.

1951-1955 között a székesfehérvári katonai repülőgép-javító üzem üzemvezetője, majd műszaki, ill. termelési osztályának vezetője. 1955-ben a KGMTI (Kohó-és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái) repülőgép-tervező intézethez, majd az AKKÜ-höz (Alagi Központi Kísérleti Üzem) került. Itt dolgozta ki a tervezési felfogását legjobban tükröző, szabadalmazott szárnyborítású könnyűfém vitorlázógép-családjának első tagját (Gébics), melyet az Aero-Ever jogutódjánál gyártott Góbé-sorozatai, a Mokány és a Kópé követtek. 1957-ben az AKKÜ igazgatója. 1961-től a KPM (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) Légügyi Főigazgatóság műszaki osztályvezető-helyettese. 1967-től a MALÉV műszaki tanácsadója. 1971-ben vonult nyugállományba, de repülőgép-tervezői munkásságát fáradhatatlanul tovább folytatta.

Élete folyamán 28 vitorlázó és három motoros repülőgéptípust tervezett. Gépei, melyekkel repülők ezrei tanultak meg repülni, a vitorlázórepülés magyarországi elterjedését tették lehetővé.