Horváth Árpád, rendező, színházigazgató, kritikus, színészpedagógus (Dés, 1899. november 29.–Budapest, 1944. december ?)

Egyetemi tanulmányait az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán végezte. 1920–1922-ben a Független Szemlében jelentek meg színikritikái. 1922-ben Hevesi Sándor a Nemzeti Színházhoz szerződtette rendezőnek, ahol 1935-ig dolgozott. 1930-ban Kolozsvárott rendezett. 1934–1935-ben a Király Színház főrendezője, 1935–1936-ban a Magyar Színház rendezője volt. 1936-ban elnyerte a debreceni színházat. 1937–1939-ben a Debreceni Színház című lapot szerkesztette. Igényes műsorral, kiváló erőkből álló társulattal virágzó színházi életet teremtett a városban, de 1939-ben kénytelen volt csődöt jelenteni.

1940–1944 között a Vígszínházban működött. A színiakadémián 1929-től 1934-ig színpadi gyakorlatot és rendezést tanított. Részt vett az ellenállási mozgalomban; a nyilasok kivégezték. Alaposan felkészült elméleti szakemberként a színház feladatának megújítását szem előtt tartva végezte munkáját. A színjáték világának hiteles bemutatására törekedett; mintaszerű szerepelemzéseket végzett. Nemcsak a klasszikus műveket vitte színre ötletesen, látványos színpadi keretben, a kényszerűségből vállalt könnyű műfaj darabjait is páratlan szakmai tudással interpretálta. A II. világháború utolsó hónapjaiban kidolgozta a színházi élet újjászervezésének új kereteit; ő a Nemzeti Színház igazgatója lett volna.

Fontosabb rendezései: Molière: A szerelem, mint orvos; Teleki László: Kegyenc; Madách Imre: Az ernber tragédiája; Katona József: Bánk bán; Pirandello: Játék vagy élet; Racine: Phaedra; Szophoklész: Antigoné; Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye; Harsányi Zsolt–Zágon István: XIV. René; Jerome: Színház; Du Maurier: A Manderley ház asszonya; Shaw: Warrenné mestersége.

Fő művei: Korszerűtlen jegyzetek a racine-i drámáról (1935), Szerep nélkül (szerkesztette, 1943), A tó költészete (versantológia, szerkesztette Lukáts Lászlóval, 1943); Modernség és tradíció. Válogatott írások (Szerkesztette és bevezette Dr. Rácz Lajos, 1982).

Irodalom: Bálint Lajos: Horváth Árpád (Bálint Lajos: Művészbejáró, 1964); Horváth Árpád (Színészarcok a közelmúltból. Szerkesztette Illés Jenő, 1964).