Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.)

Magyarország királya (1458–1490), első felesége Podjebrád Katalin (1461, †1464), második felesége Aragóniai Beatrix (1476). Habsburg V. László halála után „nagyatyai öröksége”, az a több országból álló közösség, amely Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt jött létre, felbomlott, az önállóság hangsúlyozására Ausztriában, Csehországban, Magyarországon rövid időre a nemzeti uralkodók kora köszöntött be. Az ország nemessége a köznemesi sorból felemelkedett, az ország kormányzójává is választott törökverő Hunyadi János fiát emelte trónra. Koronázására csak 1464-ben került sor, Mátyásnak az 1463. évi bécsújhelyi békekötéskor sikerült visszaszereznie a Szent Koronát III. Frigyes császártól, amelyet a gyermek V. Lászlóval Ausztriába menekülő Erzsébet vitt magával.

A koronázással helyzete megszilárdult a magyar trónon, az adórendszer, a vámok, a pénzverés, pénzügyi igazgatás átalakításával – ami gyakran a korábbi mentességek megszűntetését jelentette – jelentősen növelte az udvar bevételeit. A súlyos adók miatt az 1470-es évek elején megnyilvánuló elégedetlenségen jó diplomáciai érzékével lett úrrá. Az 1470-es évek második felétől a kialakult intézményeken már nem sokat változtatott, ügyességével mindig biztosítani tudta akaratának érvényesülését. Uralkodásának utolsó harmadában keletkeztek a nádor jogait szabályozó nádori cikkelyek. Az 1486-os országgyűlés törvénykönyve (Decretum Maius) a késő középkor egyik legjelentősebb decretuma, amelyet Mátyás a bíráskodás kézikönyvének szánt.

Trónra léptekor a pápa és az európai uralkodói udvarok Hunyadi János fiaként a törökellenes harcok folytatását várták tőle. Magyarország a túlerővel szemben azonban ekkor már csak védekező politikát folytathatott, ezért Mátyás az 1470-es években létrehozta a kettős végvárrendszert. Jajca és Szabács bevétele (1463, 1476), és a kenyérmezei győzelem (1479) voltak seregeinek emlékezetes győzelmei. Hadjáratokat indított Morvaország és Ausztria ellen is, ezekben a harcokban alakult ki az első magyar zsoldossereg, amelyet csak a király halála után neveztek vezetőjéről fekete seregnek. Háborúi révén birodalmának Morvaország, Szilézia, és jelentős mértékben Alsó-Ausztria is részévé vált. Uralkodásának utolsó éveiben Budáról Bécsbe tette át székhelyét.

Mátyás udvarának fényét a tudományok és művészetek bőkezű pártolásával növelte. Ebben kiváló neveltetése és személyes érdeklődése is vezette, de a művelt és fényűző udvar megteremtésével a köznemesi származású Hunyadi-család sarja az európai uralkodóházak előtt jogosultságát kívánta hangsúlyozni a királyi székre. Környezetének szűk szellemi körét itáliai humanisták alkották, közülük Antonio Bonfinit 1488-ban bízta meg a magyar történelem humanista szemléletű feldolgozásával. A budai királyi udvarban jelent meg először Európában a reneszánsz az Alpoktól északra. Az itáliai művészeti kapcsolatok Aragóniai Beatrixszal kötött házassága után felerősödtek.

Hatalmi reprezentációjában fontos szerepet kaptak építkezései, melyeket a gótika és a reneszánsz együttes megjelenése jellemez. A budai királyi palota egyes reprezentatív épületein a reneszánsz kapott hangsúlyos szerepet, a koronázó templomot, a Szent István alapította székesfehérvári prépostság templomát azonban a kor embere számára közérthető módon, az általánosan elfogadott késő gótikus stílusban építtette újjá. Híres könyvtára, a Biblioteca Corvina legdíszesebb kötetei uralkodásának utolsó évtizedében készültek, pompájukkal szolgálva a király dinasztiaalapítási kísérletét.

Törvényes utódja nem lévén, uralkodásának utolsó éveiben kül- és belpolitikáját egyaránt házasságon kívül született fia, Corvin János trónöröklésének szolgálatába állította. Halálát követően az országgyűlés mégis II. (Jagelló) Ulászlót választotta királlyá. Mátyást a székesfehérvári királyi prépostság templomában temették el, sírja a templommal együtt a török hódoltság alatt elpusztult.

(Biczó Piroska)