I. (Szent) István király (Esztergom, 975-980 között – 1038. augusztus 15.)

Géza fejedelem fia és a keresztény magyar királyság megalapítója. A Vajk néven született herceget, aki a keresztségben kapta az István nevet, már gyermekkorától fogva kereszténynek nevelték. 996 körül feleségül adták hozzá a néhai Civakodó Henrik bajor herceg leányát, és a későbbi II. (Szent) Henrik német-római császár húgát, Gizellát. A házasságkötéskor Géza fejedelem vállalta, hogy országát István herceg fogja örökölni.

997-ben, Géza halálakor István el is foglalta a fejedelmi széket, de a megtartásához le kellett győznie a somogyi tartomány urát, Koppányt, aki a családi hagyomány szerint joggal tartott igény a főhatalomra. A bajor támogatással Veszprém mellett kivívott győzelemmel az ország túlnyomó része István kezére került és később már csak két kisebb háborút kellett megvívnia az ország egysége érdekében. 1003-ban hódoltatta a nagybátyját, a függetlenségre törő erdélyi törzs főnökét, később pedig fegyverrel verte le a királyi hatalmat semmibe vevő Maros vidéki tartományurat, Ajtonyt is.

Az 1000. év végére István elérte, hogy a térség történetében példátlan módon, II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár együttes jóváhagyásával keresztény királlyá koronáztathatta magát. István király a magyar történelemben először alkotott írott törvényeket, veretett pénzt, és bocsátott ki okleveleket. Az ezredforduló utáni években páratlan dinamizmussal folyt az egyház- és államszervezés. István király az uralkodása alatt nyolc püspökséget (Veszprém, Esztergom, Győr, Pécs, Eger, Kalocsa, Csanád és Erdély), köztük két érsekséget (Esztergom és Kalocsa) és hat-hét bencés monostort alapított.

A nyugati típusú egyházszervezet kialakítása mellett a bizánci görög egyház magyarországi működését is támogatta, sőt ismeretes, hogy görög apácakolostort is alapított Veszprémvölgyben. A király rendelete nyomán minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni. A templomok liturgikus felszerelését a királyi műhelyek az egyházi szerkönyveket pedig az illetékes püspök biztosította. A térítés során csak a déli határoknál élő fekete magyarok (kabarok) körében ütközött ellenállásba. Az egyházszervezéssel párhuzamosan zajlott a világi igazgatás szervezése is. Az apjától örökölt tartományokat várak köré szervezett megyékre osztotta fel, amelyek élére királyi tisztviselőket, ispánokat helyezett. István uralma alatt mintegy 30 vármegye létrehozása valószínűsíthető.

István a belső szervezőmunka miatt a szomszéd országokkal békére törekedett, de időnként mégis kénytelen volt fegyverhez nyúlni. Győzelemmel fejezte be a lengyelekkel vívott határháborút, visszaverte a besenyők betörését, és bizánci szövetségben sikeres hadjáratot vezetett a bolgárok ellen. Az 1010-es évek végére Magyarország helyzete kívül-belül megszilárdult, amit jól mutat, hogy István egyszerre volt megbecsült szövetségese a kelet (Bizánc) és a nyugat császárának. A trónörökös Imre herceg kiszemelt felesége is valószínűleg egy bizánci hercegnő volt.

Az országban uralkodó biztonságos közállapotok tették lehetővé, hogy István király 1018 után megnyissa a jeruzsálemi zarándokutat, amely egyben bekapcsolta az országot a keresztény világ szellemi vérkeringésébe. Ennek köszönhető, hogy a Velencéből érkező Gellért szerzetes megírta az első honi tudományos (teológiai) értekezéseket. Ezt követően született meg István király személyes közreműködésével az Imre herceg számára összeállított és a keresztény királyok uralkodásának elveit taglaló Intelmek című munka. Regensburgi Arnold Esztergomban megkomponálta az első magyarországi gregorián zeneműveket, és Székesfehérváron hozzákezdtek a király európai léptékben is kiemelkedő jelentőségű bazilikájának felépítéséhez.

Az 1020-as évek végén kedvezőtlen fordulatot vett a külpolitikai helyzet. Konrád, az új német-római császár 1030-ban megtámadta az országot, hogy hűbéri függésbe kényszerítse. István azonban a támadó birodalmi sereget legyőzte, Bécs környékén bekerítette és fogságba ejtette. A sikert hamarosan a trónörökös, Imre herceg halálos vadászbalesete árnyékolta be. A beteg király ekkor a rangidős rokonát, Vazult mellőzve, az unokaöccsét, Orseolo Pétert jelölte utódának. Vazul erre merényletet szervezett István ellen, de sikertelenül. A király az életét megkímélve csak megvakíttatta az összeesküvőt, míg a fiait száműzte az országból. A legendája szerint István király 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála előtt országát Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Az általa alapított székesfehérvári Szűz Mária bazilikába temették el. 1083-ban a katolikus, 2000-ben pedig a görögkeleti egyház is a szentjei közé emelte.

 (Baják László)