Irinyi János, feltaláló (Nagyléta, 1817. május 17. – Vértes, 1895. december 17.)

Születési helye bizonytalan, lehetőségként Albist és Zsákát is meg szokták említeni. Bizonytalan születési ideje is. A középiskolát Nagyváradon végezte, majd a Debreceni Kollégiumban tanult jogot. Innen Bécsbe ment, ahol a Poytechnikumban elsősorban a  kémia érdekelte.

Tanárának, az erdélyi származású Meissner Pálnak sikertelen kísérlete során született meg az ötlete, hogyan lehet nem robbanó, zaj nélküli gyufát előállítani. A gyufa fejében a foszfort kálium-klorát helyett ólom-oxiddal keverte.
 

Találmányát eladta egy gyufagyárosnak. Egyes vélemények szerint Irinyi csak a felhasznált foszfor árát, három garast kért a találmányáért, mások szerint viszont ebből a pénzből fedezte berlini egyetemen folytatott kémiai és a hofenheimi mezőgazdasági tanulmányait. A gyufa feltalálójaként tartja számon a tudománytörténet, emellett azonban jelentős kémiai munkássága is.
 

Pesten 1839-ben alapított gyufagyárat. A gyár tűzveszélyessége és néhány munkás megbetegedése miatt azonban visszavonult a gyár vezetésétől. Szülei birtokára, Vértesre ment gazdálkodni. Tudományos kapcsolatai azonban megmaradtak.  A Természettudományi Társulat egyik legaktívabb alapító tagja volt.

Öccsével, Irinyi Józseffel jelentős szerepe volt az 1848. március 15-i forradalom programjának, a 12 pontnak a megfogalmazásában. Egyike volt a márciusi ifjaknak. Az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth Lajos őt bízta meg a nagyváradi  puskaporgyártás irányításával.  A szabadságharc leverése után ezért börtönbe került. Szabadulása után visszavonult a politikai tevékenységtől. Berlinben írta első könyvét a kémia elméleti kérdéseiről és főleg a savelméletről. Könyvében  Lavoisier savelméletét bírálta. Később magyar lapokban is jelentek meg  kémiai tárgyú tanulmányai.

1847-ben Nagyváradon jelent meg „A vegytan elemei” című tankönyve, amelyet három kötetesre tervezett, de csak egy készült belőle. Ez volt az első magyar nyelvű kémiakönyv, amely a Berzelius-féle vegyjeleket alkalmazta. A szabadságharc leverése után semmit sem publikált.
 

Jelentős szerepe volt a kémia szaknyelvének kialakításában is. Komolyabb kísérletek végzésére nem volt lehetősége, ezért csak olvasmányaira és saját józan belátására támaszkodhatott tudományos tevékenysége során. Vegyészként foglalkozott az alföldi szikes talajok javításával. Elsőként ő vetette fel a gipsszel történő talajjavítás lehetőségét. Saját birtokán próbálkozott új földművelési módszerek alkalmazásával, aminek következtében tönkrement. Ezért először egy debreceni banknál, majd az István malom igazgatójaként vállalt munkát.