Színes, magyar filmdráma, 2007

Rendezte: Bollók Csaba

 

A film ötlete a filmkészítők személyes élményéből fakad: Bollók Csaba rendező és Csere Ágnes producer (aki egy szerepet is játszik a filmben: ő a gyermekotthon pszichológusa) egy utazás során találkoztak a Zsil-völgyi kamaszlánnyal, Varga Máriával. Éppen vashulladékot vonszolt maga után a sárban egy kézikocsin, mint egy modern kori, gyerek Kurázsi mama. Elhatározták, hogy játékfilmet forgatnak róla és a hozzá hasonló, reménytelen sorsú gyerekekről, akik a filmben önmagukat alakítják. Néhány napjukat követi végig a kamera. A film négy év munkájával készült, egy összeszokott, elkötelezett alkotóközösség (Bollók Csaba, Csere Ágnes, Gózon Francisco operatőr) munkáját dicséri. 

 

A déli Kárpátokban található lepusztult bányászvárosban sok család egyetlen keresője a gyerek, aki fémhulladékot guberál a meddőhányón. A szocialista ipar romjain gyakori jelenség ez. A 14 év körüli Iszka is így tartja el iszákos anyját, alkoholista nevelőapját és tüdőbeteg kishúgát (aki a valóságban is a kishúga). Ha nem visz haza pénzt, éheztetik, megverik. Egy verés után elmenekül hazulról, a boltban lop, a bányászkantinban maradékot kap, az éjszakát a langyos meddőhányón tölti. Ha beszélgetni akar, egy kiégett gyóntatópap hallgatja meg. Intézetbe kerül, a hazai viszonyokhoz képest jó körülmények közé. Amikor azonban az anyja megjelenik, hogy hazavigye (szüksége van a keresetére), habozás nélkül őt választja. Amikor egy intézeti barátja megkeresi, együtt indulnak a tenger felé. Iszka indulás előtt meglátogatja beteg kishúgát a kórházban, hogy elbúcsúzzon tőle. Stoppal indul vissza az állomásra, ahol a fiú várja, de leánykereskedők kezébe kerül. Az utolsó képeken a hajófenékben várja sorsát a többi gyereklány között. Haza akar jutni, de kérdéses: létezik-e számára haza valahol? 

 

A film hosszú snittekkel, kevés dialógussal állítja elénk a döbbenetes nyomort a 21. században. Móricz Zsigmond Pillangójának kegyetlen világa tárul ki előttünk, napjainkban, megrázóan hiteles hősökkel, giccs és hatásvadászat nélkül. A szereplők nagy része amatőr, szinte csalódás, amikor köztük egy-egy közismert színészarc tűnik fel. A kézi kamerás, dokumentarista képeket a történet helyenként eloldja-elemeli a konkrét tértől és időtől. Szimbolikus a gyerekek vágya és utazása a tenger felé, de tragikus a vágy megvalósulása, hiszen ez az út Iszka számára egy újabb pokolba vezet.

 

„A film legnagyobb találmánya az Iszkát alakító Varga Mária és Rózsika szerepében Varga Rózsika. A két gyerek – Bodor Ádám vagy Tar Sándor magába süppedt, kissé katatón hőseit idéző – létezése, a kezdetleges keverék magyar-román nyelv, amin érzéseiket artikulálják, a konok türelem, amivel sorsukat viselik – abszolút autentikus.” (Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! – Filmvilág 2007/11)

 

A film elnyerte a 2007-es filmszemle nagydíját, világpremierje a Berlinálén volt, ezt követően több mint 60 országban bemutatták, számos fesztiváldíjjal dicsekedhet. A filmszemlén tartott bemutatóra természetesen meghívták a címszereplő lányt is. Akkor volt először moziban.

 

(Löwensohn Enikő)