Juronics Tamás, táncos, koreográfus, rendező, együttesvezető (Tata, 1969. február 5. – )

A Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán végzett 1987-ben. Imre Zoltán meghívására a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1989-től szólista. Koreográfiai kísérletezésre 1990-ben az együttesen belül stúdiót alapított, s a következő évtől rendszeresen koreografált. Imre Zoltán együttesvezető-koreográfus távozása után, 1993-tól a társulat művészeti vezetője lett Pataki András igazgatása mellett. Részt vett holland, svájci, és olasz mesterkurzusokon, ahol tágította ismereteit a modern tánc, illetve kortárs tánc mozgásvilágában.

Egyik első magyar koreográfus, aki a kortárs tánc mozdulatanyagát letisztult formában használja saját improvizatív kifejezőnyelvében. A balett-stúdióban született első művei: a Szükségi táncok mulatságos néptáncparódia, az Egy alig használt szárítókötél vallomásai pedig drámaibb hangvételű szürreális darab, amelynek stílusában fellelhető a finn Uotinen, a szegedi társulat egyik vendégkoreográfusának hatása. Későbbi műveiben a saját szövegkönyv, a maga kialakította formavilág és a dramaturgiai szerkezet találkozott művészi szinten, s ennek integráns részei még a zene, a látványos színpadkép és a világítás. Emlékezetes alakításai: Stabat Mater (Imre Zoltán, 1988), Tatjána és mások (Lőrinc Katalin, 1990).

Saját műveiben legtöbbször maga alakította a főszerepet, és jelenítette meg egyben alkotói mondanivalójának lényegét: Alvilági sztori (1993), Homo ludens (1996), Sárember (1996), Szilánkok (1997), A csodálatos mandarin (1999), Post scriptum (2000). Külföldön is bemutatott munkái: Blindness (Groningen, 1996), Carmen (Oldenburg Staadt Theater, 2003), A fából faragott királyfi ( Pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház, 2003). Közel félszáz táncműve közül még a továbbiakat érdemes kiemelni: Tavaszi áldozat (1995), Menyegző (2000), Carmina burana (2001), A fából faragott királyfi (Szegedi Szabdtéri Játékok, 2001), Requiem (2001), Tűzmadár (2002), Szentivánéji álom ( 2004), Kékszakállú/Táncszvit (2005), A hattyúk tava (2007), A katona története (2008), Testek filozófiája (2010). Koreografált koprodukciókban és rendezett prózai darabokat is: Leányvásár (1992), Háry János (Szeged, 1998, Kecskemét, 2006), Képzelt riport… (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1999), Az ember tragédiája (Kecskemét, 2001, budapesti Nemzeti Színház, 2002), Vörös malom (Kecskemét, 2004), Faust (Debrecen, 2006), Traviata (2011). 

Díjak, elismerések: Philip Morris-díj (1994), Harangozó Gyula-díj (1997), érdemes művész (2005), Kossuth-díj (2009).