Kabos Gyula, színész (Budapest, 1887. március 19. – New York, 1941. október 6.)

1905-ben elvégezte Solymosi Elek színiiskoláját. 1905-ben Szabadkán kezdte pályáját. 1906–1907-ben Zomborban, 1907–1910-ben ismét Szabadkán, 1910–1913-ban Nagyváradon, 1913–1914-ben a Király Színházban működött. 1913-ban a Royal Sörkabaréban is játszott. 1916–1918-ban a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. 1918-ban Nagyváradon színházalapítással próbálkozott. 1919-ben visszatért Budapestre. 1919–1920-ban a Dunaparti Színház, 1920–1922-ben az Andrássy úti Színház, 1922–1924-ben a Magyar Színház, 1924–1925-ben a Vígszínház, 1925–1926-ban a Belvárosi Színház és a Renaissance Színház, 1926–1927-ben az Andrássy úti Színház tagja volt. 1921-ben a Revü Színházban, a Scala Színházban és Blaha Lujza Színházban is kapott feladatot.

Vendégszerepelt a Belvárosi Színházban (1921, 1923–1924, 1927), a Pesti Kabaréban (1923), a Renaissance Színházban (1924), a Budai Színkörben (1924–1926), a Magyar Színházban, az Andrássy úti Színházban és a Városi Színházban (1926). 1926-tól 1929-ig a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1929–1930-ban a Fővárosi Művész Színház igazgatója volt. Ezt követően csak szerepekre szerződött. A közönség a Budapesti Színházban (1928–1930), a Nyári Operettszínházban (1929), a Fővárosi Operettszínházban (1930, 1932, 1934, 1936) láthatta.

1931–1933-ban a Király Színházban, 1932-ben a Vígszínházban és a Labriola Színházban, a Modern Kabaréban, 1933–1935-ben a Magyar Színházban szerepelt. 1932-ben Bécsben a Theater der Komiker szerződtette. 1935–1937-ben a Vígszínházhoz, 1937–1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz szerződött. 1939-ben az Egyesült Államokba települt, ahol alkalmi fellépéseken szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Pályája kezdetén táncoskomikusként aratott sikereket: boszorkányos tánctudása, jó humora, zseniális karikírozó képessége a kabarészínpadokon is érvényesült. Maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Megteremtette nemzedékének ügyefogyott kisemberét, aki szívszorító őszinteséggel igyekezett leplezni testi és lelki gyötrelmeit. Hadaró, dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráit számos film is őrzi.

Fontosabb szerepei: Róth bácsi (Földes Imre: Hivatalnok urak); Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert); Szonkin (Juskevics: Szonkin és a főnyeremény); Kubacsek úr (Zerkovitz Béla: A csókos asszony); Jimmy (Eisemann Mihály: Miss Amerika); Wunder (Katscher: Csodabár); Kardos (Zsolt Béla: Erzsébetváros); Musztafa bej (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban); Virág (Hunyady Sándor: Lovagias ügy); Bárány Domokos (Fodor László: Érettségi); Hammarschmidt (László Miklós: Illatszertár).

Ismertebb filmjei: Víg egyveleg, avagy Pufi és társai (1914); A gyufa (1914); Székelyvér (1922); Hyppolit, a lakáj (1931); Piri mindent tud (1932); Mindent a nőért (1933); Meseautó (1934); Az új rokon (1934); Budai cukrászda (1935); Címzett ismeretlen (1935); Halló, Budapest (1935); Az okos mama (1935); Három sárkány (1936); Szenzáció (1936); Fizessen nagysád (1937); A harapós férj (1937); Kölcsönkért kastély (1937); Pesti mese (1937); Torockói menyasszony (1937); Viki (1937); Döntő pillanat (1938); Papucshős (1938); Pillanatnyi pénzzavar (1938); Rozmaring (1938).

Fő művei: Pesten kezdődött…! (1940); Öcsém (1941).

Irodalom: Kabos Gyula, 1887–1941. Születésének századik évfordulójára (1987); Bános Tibor: Kabos Gyula (2000).