<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Kaffka Margit, író, költő (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.)
Apja vármegyei főügyész, anyja elszegényedett nemesi családból származott. Apja korai halála után, hatéves korától zárdában nevelkedik, az itt töltött évek emlékeiből meríteti Hangyaboly (1917) című kisregényének élményanyagát. A szatmári irgalmasnővérek tanítóképzőjét végzi el. Egy évet Miskolcon tanít, majd a pesti Erzsébet Nőiskolában szerez polgári iskolai tanári diplomát. Visszamegy Miskolcra, ahol a polgári leányiskolában tanított irodalmat. Ebben az időben jelentek meg első versei a Nyugatban. 1905-ben kötött házasságot Fröhlich Brúnó erdőmérnökkel, 1906-ban születik László nevű fiuk. 1907-ben a férje a Földművelési Minisztériumban kapott állást, Budapestre költöztek, 1910-ben felbontják a házasságot.
Kaffka Margit 1907 és 1915 között előbb az újpesti, majd az angyalföldi polgári leányiskolában tanított. 1914 elején találja meg a már nem remélt boldogságot a nála tíz évvel fiatalabb Bauer Ervin orvos, Balázs Béla öccse oldalán. A világháború kitörése olaszországi útjukat szakítja félbe, ősszel követi a katonai szolgálatra rendelt, frissen végzett orvos-biológust Szegedre és Békéscsabára. Bauer először az északi frontra kerül, majd 1915-ben, betegsége miatt harctéri szolgálatra alkalmatlannak nyilvánítják, így a temesvári helyőrségi és járványkórház kórboncnoka lesz. Az év végén Kaffka felhagyott az amúgy is nyűgnek érzett iskolai munkával és elhagyta a fővárost, Temesvárt választja lakhelyéül. A spanyolnátha áldozataként 1918. december 1-jén, férje karjaiban hal meg. Gyermeke is a kór áldozata lesz.
A Nyugat köréhez tartozó írónő gondolkodásában és érzésvilágában leginkább Adyval rokonítja magát, ugyanakkor műveiben az asszony nézőpontja érvényesül, regényeinek központi témája a nő társadalmi helyzete és kiszolgáltatottsága. 1912-ben megjelent Színek és évek című regényében a társadalom feloldhatatlannak látszó ellentmondásait, a dzsentrivilág századvégi süllyedését rajzolja meg. Az Állomásokban (1914) a századelő magyar szellemi életének körképét nyújtja: nemcsak a Nyugat, de a Nyolcak történetét is. A világháború új élményanyagot nyújt műveihez, alapvető témájává válnak az egyén háborús gyötrelmei (Lírai jegyzetek egy évről, 1915), majd később, mind kevésbé személyes nézőpontból foglalkozik a nő megpróbáltatásaival (Két nyár, 1916), végül általános társadalmi problémákkal (A révnél, 1918; publicisztika).
Ajánlott vers: Záporos, folytonos levél
http://www.epa.hu/00000/00022/00164/05297.htm
Ajánlott regény: Állomások esszé: Imádkozni próbáltam
<< A rovat előző cikke | A rovat következő cikke >> |
Címkefelhő
TÁMOGATÓINK
Köszönjük a támogatást!
Kapcsolat
Email: info@mandarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/e
Telefon: (+36 1) 394-1322