Kisfaludi Strobl Zsigmond, szobrászművész (Alsórajk, 1884. június 1. - Budapest, 1975. augusztus 14.)

1901-1904 között az Iparművészeti Iskola, 1904-1905-ben a bécsi Stadtgewerbeschule, 1905-1908ig az Országos Mintarajziskola, majd 1912-1913-ban a párizsi Julian Akadémia növendéke. Mesterei: Mátrai Lajos György, Lóránfi Antal, Anton Breneck és Radnai Béla voltak. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányíásával készített két akttanulmányt 1904, illetve 1905 nyarán. A budapest Művészházban 1909-ben rendezett kiállítása után kezdték számon tartani.

Az I. világháborúban katonaként készített portrékat. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás, külföldi utazások (Angliába, az Amerikai Egyesült Államokba) és számos hazai és külföldi elismerés jellemzik életének ezt a korszakát. A II. világháború után bravúros gyorsasággal alkalmazkodott az új művészetpolitikai elvárásokhoz.

1947-ben elkészült gellérthegyi Felszabadulási emlékműve.  1952-ben mintázta a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd egy év múlva a Milleniumi emlékmű új Rákóczi és Kossuth figuráját. A Rákos-éra idején kétszer is Kossuth-díjat (1950, 1953), és egyszer kiváló művész kitüntetést (1952) kapott. Több, mint ötveb alkotásai áll hazai köztereken.

Kisfaludi Strobl művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját plasztikáját. Erőteljesen hatott rá az akadémizmus is.

Első igazán nagy sikerét Finálé című szobra hozta meg, 1912-ben elnyerte vele a 7000 koronás Rudics-díjat, és a Szépművészeti Múzeum azonnal meg is vásárolta. Ennek összegét itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakra fordította. A szobor az új tiszta plasztikai formák alkalmazását mutatja. A gazdag hangulati tartalom, a narratíva nem terheli a szobrászi alakítás önállóságát. Az elválás, az elszakadás vigasztalan fájdalmát érzékletesen fejezi ki a plasztika jellegzetes eszközeivel. A mozdulatok és tömegek ritmusában, a világos, érthető és kiegyensúlyozott kompozícióban, valamint a kontúrok kialakításában jut érvényre a mondanivaló.

Finálé, 1912; Bronz, 50 cm, Jelezve Kisfaludi Strobl Zsigmond 1912.