Királyfej Kalocsáról, 1200 körül;

Vörösmárvány; magasság: 17 cm , szélesség: 13,5 cm, vastagság: 12 cm

Árpád-kori szobrászatunk egyik legismertebb, legtöbbször reprodukált, emblematikus darabja. Gondosan megmunkált, simára csiszolt felületű faragvány: keresztes homlokpántú koronát viselő, szakállas férfifő. Szeme tágra nyílt, szája zárt, arca szinte teljesen ép, csupán álla törött. A körbefaragott – hátul nagyolt – fej nyakán kissé előrebillen, ez is mutatja, hogy magas domborműből származik. A szobor magyarországi kőből, a csak a 12. század vége felé fejteni kezdett, gerecsei vörösmárványból (valójában tömör, csiszolható vörös mészkőből) készült. A domborműnek – amelyhez a fej tartozott – egykor kiemelkedő jelentőségű, reprezentatív szerepére a porfírra hasonlító, vörös színe is utalt. Az ábrázolt kiléte meglehetősen bizonytalan: volt kutató, aki Szent István király képét látta benne, volt, aki Krisztus-fejet. A szobortöredéket Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek adományozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1873-ban.

Bár a fej előkerülésének helye és ideje bizonytalan, mégis valószínű, hogy az ún. második kalocsai székesegyházból származik. Az érseki székhely első székesegyházának helyére, annak tájolásától, alaprajzától teljes mértékben eltérően építették fel a második székesegyházat, hatalmas, körüljárós, kápolnakoszorús szentéllyel. Az építkezések Gertrudis királyné testvére, az Andechs-Meráni házból származó Berthold érsek idején, vagyis 1207 és 1218 között kezdődhettek. E nagyszabású katedrálisból jelentős épületfaragványokat hozott felszínre a régészeti feltárás: kötegpillér-lábazatokat és bimbós kötegpillér-fejezeteket, konzolokat, párkányokat. Valamennyi az Ile-de-France-ban, Párizs tágabb környékén kialakult gótika korai stílusjegyeit hordozza magán.