Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.)

Az egyik legnagyobb magyar államférfi, az 1848-49. évi magyar polgári forradalom és szabadságharc vezetője.

Monokon született kisnemesi családban, 1823-ban szerzett ügyvédi oklevelet. 1824–1832 között ügyvédi gyakorlatot folytatott Zemplén megyében. 1829-től Sátoraljaújhely városi ügyésze, beválasztották a megyei követutasítási bizottmányba is. 1831-ben kolerabiztos, és a megyei rendszeres munkálatok közjogi albizottságának tagja, 1832-ben országgyűlési követ lett. Ellenzéki politikusként országos hírnévre tett szert, amikor 1832-ben megszervezte a kéziratos Országgyűlési Tudósítások, majd 1836-tól a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztését és terjesztését. Az újságírói tevékenysége miatt 1837-ben letartóztatták és hűtlenségi perben négy évre ítélték. 1840-ben kegyelemmel szabadult és a Pesti Hírlap szerkesztője lett.

A 1840-es évekre világossá vált, hogy gazdasági és társadalmi reformelképzelései különböznek Széchenyi Istvánétól, azoknál radikálisabbak és egyben demokratikusabbak is. Kossuth a reformokat alulról induló folyamatként, inkább a köznemességre támaszkodva akarta megvalósítani. Széchenyi és Kossuth vitája áthatotta és egyben meg is termékenyítette a kor politikai közéletét. Abban viszont nem különbözött Széchenyitől, hogy a gazdaságfejlesztést tekintette az elsődleges feladatnak. Kossuth 1842-től az Iparegyesület, 1844-től a Magyar Kereskedelmi Társaság és a Gyáralapító Társaság igazgatósági tagjaként, illetve 1845-től a Vukovár–Fiumei Vasúttársaság ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. Ugyanekkor alapította meg az Országos Védegylet mozgalmat is, amellyel a magyarországi iparra nézve hátrányos osztrák vámrendszerrel igyekezett felvenni a küzdelmet. A politikai aktivitását jelzi, hogy az Ellenzéki Párt tagjaként 1847-ben az ő szövegtervezete alapján írta meg Deák Ferenc a párt programját, az ún. Ellenzéki Nyilatkozatot.

Az utolsó magyar rendi országgyűlésen, mint Pest vármegye országgyűlési követe vett részt. Az európai forradalmi mozgalmak jelentőségét felismerve, mind a rendi országgyűléssel, mind pedig az uralkodóval sikerült elfogadtatnia Magyarország polgári átalakulását. Így mintegy 800 év után Magyarországon megszűnhetett a feudális berendezkedés. Az első felelős magyar kormány pénzügyminisztereként megszervezte az önálló magyar bankjegykibocsátást és elérte, hogy az országgyűlés 42 millió forint megajánlásával elkezdje az önálló magyar hadsereg felállítását.

Tagja lett az első népképviseleti országgyűlésnek is. Az első felelős magyar kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmány élén a honvédő háborút szervezte. 1849. április 14-én, az országgyűlés az ő javaslatára kimondta a Habsburg ház trónfosztását, Kossuthot pedig az április 19-én kibocsátott Függetlenségi Nyilatkozattal az ország kormányzó elnökévé választották. Az orosz cár beavatkozása nyomán a magyar forradalom katonailag vereséget szenvedett és Kossuthnak menekülnie kellett. 1851-ig Törökországban élt, majd Angliába és az Egyesült Államokba utazott, hogy támogatást szerezzen a független Magyarország számára.

1859-ben III. Napóleon francia császárral szövetkezve Párizsban felállította az emigráns kormány szerepét betöltő Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Az újabb magyar felkelésre azonban nem kerülhetett sor, mivel a franciák a magyar ügyet cserbenhagyva, idő előtt kötöttek békét Ausztriával. 1867-ben Kossuth, aki 1865 óta már Torinóban élt, az ún. Cassandra levélben figyelmeztette Deák Ferencet az Ausztriával kötött kiegyezés veszélyeire. A dualista rendszerrel szembeni fenntartásai miatt emigrációjából már nem is tért haza, de az állásfoglalásaival, nyílt leveleivel a haláláig megkerülhetetlen része maradt a magyar politikai közéletnek. Az életének utolsó éveit iratainak sajtó alá rendezésével töltötte.

(Baják László)