Magyarországon a XVI. század óta ismerik az amerikai eredetű kukoricát. A kukorica vagy népies nevén tengeri, illetve törökbúza az egyik legfontosabb takarmánynövény, felhasználása, hasznosíthatósága igen sokoldalú. Keményítőben gazdag szemtermése fontos abraktakarmány, de a teljes kukoricanövény is értékes takarmány, melyet többféleképpen, például zölden, silózva hasznosítanak. Mindezek mellett ipari felhasználásra, sőt közvetlenül emberi fogyasztásra is alkalmas. Sokoldalú hasznosíthatósága következtében igen jól értékesíthető. Közvetlen emberi fogyasztását a kukorica nagy energiatartalma és jó emészthetősége indokolja.

A kukorica nemesítés fő célkitűzései: a termőképesség fokozása, a szárszilárdság növelése, a beltartalmi értékek javítása, a bőtermő, szárazságtűrő, intenzív hibridek előállítása, a szárszilárdság növelése, a betegségekkel szembeni rezisztencia fokozása. Takarmányozási szempontból legfontosabb cél a fehérje tartalom növelése és az aminósav összetétel javítása. Ezeket a célokat szolgálja a nagy lizintartalmú hibridek előállítása.

A kukorica nemesítés nagy alakjai: Fleischmann Rudolf (1879-1950) (első fajta-hibridek előállítása) és Baross László (1865-1938), ám végül Pap Endre irányításával indult meg hibrid-kukorica nemesítés.

A kukoricanemesítéssel foglalkozó intézetek:

1.) Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. Szeged.

Kukoricanemesítésnek célja, hogy elsősorban a hazai éghajlati, talaj- és üzemi adottságoknak megfelelő, sikeresen termeszthető hibrideket hozzon létre. A legígéretesebb vonalakat és hibrideket Szegeden és Táplánszentkereszten, eltérő termesztési körülmények között vizsgálják, és a legjobbakat fajtaminősítésre illetve oltalomra javasolják. A nemesítéshez kapcsolódó kutatások a szem éréskori víztartalmának változásával, a szemtermés kémia összetevőivel, a növény és cső egészségi állapotával, a növényvédő szer tűrőképességgel, és szövettenyésztéssel is foglalkoznak az egyre értékesebb kukorica hibridek megteremtésének érdekében. Nemesítésünk eredményeként évről-évre új hibridek kerülnek elismerésre Magyarországon és külföldön.

A nemzetközi együttműködés a fajták más országokban történő tesztelését, a genetikai anyagok egyesítésével közös hibridek előállítását mozdítja elő. Az utóbbi években a Magyarországon  kívül  Romániában, Szlovákiában és a FÁK országokban ismertek el itteni hibridet. Az igen korai, korai, közép és késői érésű csoportba tartózó államilag elismert, és szabadalmazott hibridek vetőmagját zömmel a Gabonakutató Kiszombori Vetőmagüzeme termeltetésében és feldolgozásában állítja elő.

Nemesített fajták: Igen korai kukorica hibrid: GKT 288, Sarolta.

Korai hibrid: Csanád, GK Boglár, Szegedi 349. Szegedi 386.

Középérésű kukorica hibrid: Kenéz.

Silókukorica, középérésű kukorica hibrid: Szegedi 521.

2.) MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár

A Kutatóintézet hírnevét a kukoricanemesítés eredményei alapozta meg. Pap Endre Európában először állított elő beltenyésztéses kukorica hibridet, amelyet 1953-ban minősítettek Mv 5 néven. Az Mv 5, Mv 1, majd a többi martonvásári kukorica hibrid megjelenése fordulópontot jelentett a hazai kukoricanemesítés és vetőmagtermesztés módszereinek fejlődésében, a korszerű kukoricatermesztési eljárások kidolgozásában.

Az 1970-es évek végén a martonvásári hibridek versenyképességének javítása érdekében új alapokra kellett helyezni a nemesítést, melyek célja a hibridek alkalmazkodó képességének javítása volt, beleértve az élettelen (hideg, szárazság) és az élő stresszfaktorokkal szembeni ellenállóképességet is. A nemesítési program szerves része: a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképesség javítása.

Az elmúlt 10 évben 45 új, martonvásári hibridkukoricával újították, korszerűsítették a fajtaválasztékot minden éréscsoportban. A 45 hibridből igen korai érésű 8, korai érésű 25, középérésű 8, míg késői érésű 4 hibrid kukorica. A hibridek közül 36 szemes, a többi silókukorica.

A nemesített kukorica fajták az igen korai érésű az MV 251, a korai érésűek az Mv 277 és a Hunor, a középérésű a Mirinda, a késői érésű az Mv 500. Silókukorica hibridek: Siloking és a Massil.