Latinovits Zoltán, színész, rendező (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.)

A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1956-ban szerzett diplomát. A színészmesterséget Galamb Sándor és Lehotay Árpád magánóráin sajátította el. Amatőr együttesben játszott, majd 1956–1959-ben és 1961–1962-ben a debreceni, 1959–1961-ben a miskolci társulat, 1962–1966 között a Vígszínház tagja volt. 1965-ben vendégként fellépett a Körszínházban. 1966–1968-ban a Thália Színházban, 1968–1969-ben a kecskeméti Katona József Színházban, 1969–1971-ben a Vígszínházban, 1971–1973-ban a veszprémi Petőfi Színházban játszott. Veszprémben rendezői feladatokkal is megbízták.

1973–1975-ben az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló esteket tartott. Utolsó szerepét a Fővárosi Operettszínházban játszotta 1976-ban. Tragikus halála kettétörte ígéretes pályáját. Kivételes tehetségű, korszakos jelentőségű művész. Szerepeit rendkívüli drámai erővel, szuggesztíven, minden részletre kiterjedő aprólékossággal formálta meg. Árnyalt gesztusaival, kifejező, hiteles arcjátékával elsősorban romantikus hősöket, önmagukkal elégedetlen jellemeket, groteszk figurákat keltett életre. Előadóművészként szakított az értelmező szavalás hagyományával, a pódiumon a vers megszületésének folyamatát igyekezett felidézni.

Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj (1966), Balázs Béla-díj (1970), érdemes művész (1975), Kossuth-díj (posztumusz, 1989).

Fontosabb szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lucien (Anouilh: Rómeó és Jeanette); Orin (O’Neill: Amerikai Elektra); Lebeau (Miller: Közjáték Vichyben); Ivan Karamazov (Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Savonarola (Mann: Fiorenza); Cipolla (Thomas Mann–Skuszanka: Mario és a varázsló); Őrnagy (Örkény István: Tóték); Liliom (Molnár Ferenc); Ivan Vojnyickij (Csehov: Ványa bácsi); IV. Henrik (Pirandello); Teleki (Illyés Gyula: A különc); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála); Bozzi úr (Békeffy István–Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak).

Fontosabb rendezései: Németh László: Győzelem; Gorkij: Kispolgárok.

Ismertebb filmjei: Gyalog a menyországba (1959); Az aranyember (1962); Foto Háber (1963); Oldás és kötés (1963); Karambol (1964); Fény a redőny mögött (1965); Iszony (1965); Szegénylegények (1965); Egy magyar nábob (1966); Hideg napok (1966); Kárpáthy Zoltán (1966); Sellő a pecsétgyűrűn (1967); Falak (1968); Isten hozta, őrnagy úr! (1969); Utazás a koponyám körül (1970); A legszebb férfikor (1971); Szindbád (1971); 141 perc a befejezetlen mondatból (1974); Az öreg (1975); Az ötödik pecsét (1976).

Fő művei: Ködszurkáló (1973); Verset mondok (tanulmányok, nyilatkozatok, műsorok, 1978); Emlékszem a röpülés boldogságára (szerkesztette Szigethy Gábor, 1992); Drága jó Mamikám! Levelek édesanyjához. (szerkesztette Balatoni Monika, 2003).

Irodalom: Molnár Gál Péter: Olvasópróba (Bp., 1968); Koltai Tamás: Latinovits Zoltán két rendezése (Koltai Tamás: Színházfaggató, 1978); Bános Tibor: Pályák és sorsok (1981); Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet (1983); Kelecsényi László: Latinovits (1985); Ablonczy László: Latinovits Zoltán tekintete (1987); Földes Anna: Színésznek született (1987); Baló Júlia: Sztárinterjúk forgatás közben (1988); Szigethy Gábor: Latinovits (fotóalbum, 1988); Molnár Gál Péter: Latinovits (1990); Győzelem (szövegek, legendák, dokumentumok, szerkesztette Szigethy Gábor, 1991); Magasból a mélybe Latinovits Zoltán levelei Beke Alberthez (1996); Szigethy Gábor: 1976. június 3. 1940. (Beszélő, 1998); Szigethy Gábor: Latinovits. Jelenetek egy színész életéből (1999); Somló István levele Latinovits Zoltánhoz (1916–1966) (2000 [folyóirat], 1994.); Karcsai Kulcsár István: Latinovits színháza (Karcsai Kulcsár István: Mesterek és komédiások, 2001); Gábor Júlia–Szigethy Gábor: Álomszínészpár. Történetek Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról (2010).